Volt már bárki ebben a helyzetben ?

Senki nem kritizált, de ezt most betudjuk a labilis állapotodnak. Olyan kérdéseket tettünk fel, ami egyáltalán nem mellékes a történet és az arra vonatkozó tanácsok szempontjából.

Nem nagyon volt így senki, mert aki gyereket tervez, az ELŐTTE általában felméri a mentális állapotát és úgy hoz döntést. Aki meg nem tervez, az jó esetben védekezik, mert kb.nyolcadik osztály óta tisztában van vele, ha 2 egészséges ember védekezés nélkül szexel, abból előbb -utóbb terhesség lesz, akkor is, ha "nem erőltetik." (Ezt én mondjuk nem tudom értelmezni, mit jelenthet.)

Nem mellesleg, ha jól értem, képben van egy apuka is. Az teljesen lényegtelen, hogy ő mit gondol, vagy esetleg az ő véleményét is kikérted a KÖZÖS gyereketek sorsáról?

De basszus, ezen komolyan 8 hetes terhesen kell gondolkodnod? Előbb nem jutott eszedbe?

Egyébként elég béna kifogás, mivel háborúban is születnek egészséges gyerekek. Ott biztos, nem stresszes az anya🙄

Nekem mondjuk tök mindegy, tőlem vetesd el,ha már ennyi eszed van, de ez a "babám lehet még" se állja meg a helyét. Minden terhesség hormonváltozással jár, ami pedig hangulatingadozással. Ha pedig te ilyen ideggyenge vagy, akkor ugyanez lesz az összes terhességednél. Most szólok, mielőtt még 20 gyereket elvetetnél abban a hitben, hogy hátha most nem leszel stresszes.

Egy gyermek mindig változást hoz a szülei életébe, sok új közösen megoldandó feladatot és nagyon sok új eddig nem tapasztalt érzést, örömöt is.

Nem tudható teljes biztonsággal, de elhozhatja a te gyógyulásodat is, vagy a nem vállalásával rosszabbodhat az állapotod. Mert ennek a gyermeknek te vagy az anyukája akár megszülöd akár nem. Erre a döntésedre emlékezni fogsz. Ha vállalod a gyermeket egy élő gyermek anyukája lehetsz. Ha nem adsz neki esélyt az életre, elveteted akkor az már visszafordíthatatlan, változtathatalan. A hozzáállásunkat a körülményeinket, változtathatjuk, de aki meghalt annak csak a hiánya marad.