Mélyen katolikus nők! Ti benne lennétek egy abortuszban?

Nem vagyok katolikus, és volt is egy abortuszom még fiatalon. De csak azért mert valaki katolikus, viszont a gyerek hiányt szenvedne vagy épp apa nélkül nőne fel, felesleges megtartani. Tönkretenni egy ember életet.

Mi a párommal közösen megegyeztünk hogy fiatalok vagyunk nem vállaljuk. Nem bántuk meg!

Nem mindegy a körülmény. Tény, hogy én is ateistaként kommentelek most ide, de nekem például a legjobb barátnőm mély hívő és múltkor ecsetelte nekem, hogy olvasott egy könyvet a női erőkről, ahol szó volt többek között arról is, hogy régebb a háború miatt megerőszakolt nők hogyan hajtottak végre otthoni abortuszt vagy a "javasasszony", angyalcsinálók (/ későbbiekben diszkrét orvosok) hogyan segítettek nekik.

Ő el volt ámulva azon, hogy nők miként képesek összefogni ha segítség kell és ezen esetben (tehát random ellenséges katona erőszakossága + háborús válság + nők akkori helyzete + társadalom viszonyulása az ilyen nőkhöz). Úgyhogy ő, mély katolikusként azt mondta, hogy érthető számára és elfogadható az abortusz azon stílusa ahogy a könyvben lévő körülmények. Ugyanígy a modern korban is rengeteg eset van, amikor a szükséges rossz közül a kisebb rossz az abortusz, mert a gyerek érdekeit tartjuk szem előtt.

Nekem van elèggè vallàsos ismerősöm, akinek volt abortusza. Sajnos a vallàsos nevelésbe nem fért bele a helyes óvszerhasznàlat elmagyaràzàsa, ès amellett teherbe esett (lecsùszott gumit visszatettèk simàn). Szülei nem tudnak róla. Nagyon bigott emberhez ment hozzà, nem tudom tud-e róla.

Szintén vallàsos csalàd, làzadó csemete. Felcsinàlta az überkatolikus gimi egyik tanàra...

Én hívő katolikus vagyok, ennek ellenére 19 évesen teherbe estem, összegabalyodtam a szerelmemmel. Mindenki arra biztatott, hogy vetessem el, csak a barátom mondta, hogy tartsuk meg, és igazából én sem akartam elvetetni.

Egyáltalán nem bántam meg, szépen felneveltem, és most 42 évesen már unokázom!