Van köztetek olyan, aki az abortusz előtt meggondolta magát? Amikor már minden le volt beszélve?
https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__teher..
Itt is van több nézőpont. Nekem amit 7-es írt,ott, hogy ne okokat sorakoztass fel, hogy miért lenne jó és miért nem, ezeket tedd félre, hanem állítólag érzed, hogy akarod vagy sem.
Na a 10-el biztos nem bonyolódom vitába. Biztos úgy érezheti valaki, hogy jó döntés volt ugyanazon párral egyszer megtartani máskor vetetni, egyszer jó az idő máskor nem vagy nem tudom. Az a lényeg,ha nem bánod meg a döntéseid az a jó! Én szeretettel írtam, hogy ne bánd az Életedben azt a döntést erre megkapom, hogy gyűlölsz, na akkor hagyjuk.:)
És milyen gondolataid vannak?
"Nem is tudom mi vezet engem... azt hiszem a félelmeim, a kétségbeesés, az önbizalomhiány. Nem pedig a józan eszem."
Ezt is kifejthetnéd bővebben.
Mert vajmi keveset írtál ahhoz, hogy érdemben tanácsot lehessen adni, tulajdonképpen nem is tudjuk bővebben,mik a gondolat meneteid...
Tanultam valaminek, csináltam valamit tizenéves koromtól kezdve. Arra tettem fel az életemet. Iszonyú tehetséges is voltam benne, nagyon szerettem, amit csináltam, sikereket értem el. Aztán egyszer csak jött a krach... Valamin eldurrant az agyam és összevesztem olyan emberekkel, akik a szakmai fejlődésemet nagyban befolyásolták. Elegem lett. Azt mondtam, hogy most kell a környezet változás, bármit csinálok, ami nem ez, csak kerüljek ki ebből a közegből. Túl hosszú lett a kitérő, de azóta sem találom a helyem, nem vagyok boldog, hiányzik az akkori énem. Az voltam, vagyok igazán én. Ki tudtam teljesedni, feltöltött lelkileg, szellemileg, a sikerek vittek előre. Most nincs ilyesmi. A lelkem mélyén érzem, hogy az az utam és vissza kell találnom önmagamhoz, mert ha nem teszem sürgősen, akkor visszafordíthatatlanul eluralkodik rajtam a depresszió. Túl sok időt vesztegettem el olyan dolgokra, amik egyáltalán nem tettek és nem is tesznek boldoggá. Nem vagyok kiegyensúlyozott, stabil lelkileg. Egy gyereknek, egy pici babának pedig olyan anyuka kell, aki nyugodt, rendben van, kiegyensúlyozott. Jelenleg nem érzem magam annak. Ez a problémám. Tudom, ha születik egy gyerek, attól nem áll meg az élet, és nem kell magam lehúzni a klotyón, attól még lehetnek céljaim, de nem tudom hogy viselnék újabb 3 évet, hogy háttérbe vagyok szorulva, hogy nem csinálhatom azt amire igazán vágyom. Egyébként erre is most jöttem rá, most tudtam csak megfogalmazni. Éreztem már régóta, hogy valami nem jó, de nem tudtam megmondani, hogy mi nem jó, és nem tudtam, hogy hogy lenne jó, mit szeretnék. Rájöttem, hogy ezt sem olyan könnyű ám megfogalmazni. Erre fel, mikor rájövök, hogy merre az arra, pozitív lesz a terhességi teszt és jön az újabb para, szétcsúszás.
1 héten belül el kellene döntenem mi legyen, mert ha terhességmegszakítás lesz, akkor el kell indítani a dolgot, mert azt jó pár nap elintézni.
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy felkavar ez a váratlan helyzet, és igyekszel felelős döntést hozni. Azt feltételezem, hogy szeretitek egymást.
Jó lenne ha döntéshozatal előtt lehiggadnál és a pároddal átbeszélnétek ezt a témát. Egy közös együttgondolkodás egy közös felelősségvállalás. A kérdés az, hogy ha megtartanátok a közös gyermeket akkor mi az, ami ehhez szükséges lenne, hogyan lehetne ezeket a körülmények megteremteni Kb.: 1/2 év alatt.
Ha ezzel nem boldogulnátok egyedül, ki, vagy kik azok akik segíthetnek?
Mi előtt az elvetetés mellett döntenél,kérlek vedd még figyelembe az alábbi történetet.
Ismerek egy lányt akinek a párja ugyan így állt a kérdéshez. A lány nem bízott annyira a fiúban, ezért elvetette a babát, és azután lelkileg összetört, mert a babavállalás már időszerű lett volna nála is. Majd elkezdte előbb csak magában vádolni a fiút amiért nem biztatta a baba megtartására, később kötözködő lett vele, így a kapcsolatuk megszakadt. Következmény: lelki összetörtség, se baba, se kapcsolat, még a munkáját is alig tudta elvégezni.
Persze nincs két egyforma eset, ahogy két egyforma ember se. Mindenki egyedi és megismételhetetlen.
Szeretettel kívánom, hogy tudjál a saját érdekedben valóban jó döntést hozni.
Ha álmodsz, az is sokat tud segíteni.
De ez érdekes, h ki mit olvas ki a mondataidból. Nekem a bizonytalanság egyértelmű, de az, h ne akarnád a babát, nem. Én 33 éves vagyok, 3 gyerekkel, ami ritkán könnyű. És ja, látom, h sokan a korosztályomból karrierileg előttem vannak, de sosem így mértem magam... Emberileg, személyiségfejlődésileg nem tudom, mi adhat többet, mint a gyerekek. Nincs esélyed egyhelyben ülni... Tükröt tartanak, próbára tesznek folyamatosan. És talán lassabban, másképp, de szakmailag is fejlődöm.
Kívánom, hogy jó döntést hozz, félelem nélkül!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!