Genetikai tanácsadásra egyedül mentél, vagy elkísért valaki? Rossz hír sajnos benne van a pakliban.

Nekem nem kellett mennem, de ha kellett volna biztosan kísérő el mentem volna. Kell a lelki tamogatas.

Őőőőőőőőőőő... szerintem az apának kutya kötelessége lenne elkísérni.

Férjem és édesanyám elkisért. Anyum jobban ismer,tudja milyen "problémáim " voltak,a férjem meg ő is a saját bajait ismeri...

A 13. héten az első tenyésztés eredményei után, úgy jöttem ki a rendelőből, hogy nem tudtam megszólalni, az autóban ültem és percekig sírtam. Közölte a doki, hogy pozitív lett a streptococcus tenyésztés és engem is, meg a szülés előtt-után a babát is kezelni kell. Akkor hirtelen nem kérdeztem meg tőle, hogy mégis mire számítsak, mik a lehetőségek, lefagytam. Csak a legrosszabbra tudtam gondolni. Az autóból felhívtam a páromat totál megrendülten. Akkor elhatároztam, hogy nem megyek többet egyedül vizsgálatokra. Ha van lehetősége, tudjuk előre az időpontot, akkor eljön. Egy sima ultrahangra, vagy vérvételre általában egyedül megyek. Szerintem amikor ahogy Te is írtad: benne van a pakliban a rossz hír, akkor jobb ha nem egyedül vagy.

Párom minden uh-n és vizsgálaton valamint tanácsadáson ott volt velem, kivéve egy 36 hetes uh-t.

Első gyereknél még szinte mindig együtt mentünk apjával, másodiknál már legtöbbször nem tudtuk kilogisztikázni. Szerintem megkérhetsz bárki rokont vagy közeli barátot, hogy elkísérjen (vagy vigyázzon a nagyobbra), ha úgy érzed szükségét.