A 36. héttől a heti ctg vizsgálatokat elvégeztethetem sztk alapon, ha terhesgondozásra magán nőgyógyászhoz járok?

Sokat segítettetek. Mert legalább látom, máshol hogyan szokás. CTG-re is a magánrendelőjébe rendelt be a héten. nem magánkórház, csak a magánnőgyógyászom magánrendelője. Eddig 15.000 volt egy vizsgálat, amiből 7.000 a terhesgondozás és 8.000 az ultrahang. Havi egyszer kellett menni. De mostanra derült ki számomra, hogy a ctg-t is ő fogja/szeretné csinálni, de azóta már tudom, hogy az heti egyszer lesz, utána meg még gyakrabban, és bár azért "csak" 7.000 Ft-ot kér, biztos be fog iktatni még ultrahangot a szülésig, de ezt én már nagyon soknak találom anyagilag...

Voltam a tb-s nőgyógyászaton is, mert pl. a 36. heti vérvételre beutalót csak ott kaphatok, a magándokimtól nem és ott is azt javasolták, hogy kérjek ctg-re beutalót a magándokimtól abba a kórházba, ahol ő dolgozik, csak nem tudom, mit fog ehhez szólni... De most hogy látom, hogyan csinálja más szülész, bátrabban elő fogok hozakodni a problémámmal nála, mert nem szeretnék a terhesgondozásra is annyit költeni, mint a szülésre.

Megoldódott, mert szerencsére nem sikerült megcsinálni 1,5 óra alatt se a ctg-t. Az asszisztense leültetett, kezembe nyomta a ctg vizsgáló fejet, megkereste a szívhangot, közölte hogy három hegycsúcs, és ha az meg van, kész is vagyunk. Azzal faképnél hagyott. Férjemmel csak néztünk egymásra, közben meg a szívhang kijelzője állandóan elvesztette a hangot, tologattam ide-oda a hasamon, hogy újra megtaláljam. Egy idő után kiderült, hogy nem kéne tologatnom, és ezt úgy vágta a fejemhez, mintha tudnom kellett volna. Mérgelődött, hogy nem mozog a gyerek. Én ittam édeset, benyomtam egy tábla csokit közben, jött is néhány rúgás, de akkor meg a zselén elcsúszott a vizsgálófej. Dermedten néztem, hogy nem akar jelezni a kijelző, most mit csináljak, csúsztassam arrébb vagy meg ne próbáljam, hiszen az előbb épp azért kaptam a letolást, hogy arrébb csúsztattam. A kezem is elfáradt, erre végre rákötötte a hasamra és hümmögött, hogy ez így nem lesz jó. Már levegőt is alig mertem venni, bár sajnos köhögnöm kellett, újra és újra elcsúszott a zselén a fej, hiába volt kikötve. A százhuszadik letolásnál mondtam is a férjemnek, hogy még egyszer beszól, felállok és itt hagyom a francba őket és kíváncsi lennék, vajon a kórházban hogy folyik ez az egész. Mikor legközelebb is csak a morgás jött, közöltem asszisztens nénivel, hogy akkor hagyjuk az egészet, de azért még megigazgatta egy kicsit. Jó 1 óra múlva adta fel. Ekkor végre a doki is rámnézett. Ő viszont rendes volt. Mondtam neki, hogy nem tudom, mit csinálok rosszul és a gyerek se túl aktív. Azt mondta, semmit nem csináltam rosszul, sajnos az ülő ctg 20 esetből 1-ben nem válik be, itt technikai probléma van, mert a baba rúgásánál elcsúszik. Ezért azt mondta, menjünk be a kórházba, ahol fekvő ctg-n megnézik. Így végülis az egész nagyon jól alakult, mert sikerült vele tisztáznom, hogy anyagilag amúgy sem bírnám a ctg-ket, és ő mondta is, hogy nincsen semmi gond, ez itt nála csak egy lehetőség, senkit nem kötelez rá, hogy itt vegye igénybe, amikor pedig már naponta kell csinálni, azt ő úgyse tudná vállalni, mert heti 1-szer rendel, így is úgy is a kórházban csinálnák meg ingyenesen.

A kórházban aztán minden remekül ment, fekve rám rakták a vizsgálófejet. Itt se volt a legaktívabb a baba, de azért a krémcsoki és néhány tapsolás hatott. Nem nekem kellett tartani a vizsgálófejet, azonnal rámcsatolták, nem kaptam letolást azért, hogy nem nyomtam eléggé a hasamra, aztán meg azért hogy miért nyomom rá...Mert amott ez volt, ja, az asszisztens néni azért kifizettette velem az értékelhetetlen ctg vizsgálatot. Amúgy szerintem a doki anyja, de nem biztos. A kórház már nagyon jó tapasztalat volt, ráadásul ingyen. És végül is a dokimra sem panaszkodhatok, mert egyébként nagyon alapos.