Ki indul előnyösebb helyzetből?

Semmivel sincs előnyösebb helyzetben az, aki megfogan ugyan, de a teste nem képes fenntartani a terhességet, mint az, aki meg sem fogan. Ott inkább összeférhetetlenségi probléma van.

Inszemmel és lombikkal szerintem nagyobb esélye van annak, akinek valami miatt csak a megtermékenyülés nem megy, de alkalmas a terhesség fenntartására és kihordására. A vetélések mögött sem áll feltétlenül szervi baj, olyan is létezik, hogy valaki csak egy bizonyos nemű magzatot tud kihordani, de mondjuk nem olyan fogant eddig.

Ha lett volna már vetélésed, nem kérdeznél ilyet. Nekem már volt, majnem a 24. hetet töltöttem. (Szültem, tulajdonképpen.) Azt kérdeztem, miért nem az első 12 hétben történt, amikor az ember még idézőjelben "fel van rá készülve", nem akkor, amikor már két hónapja érzi a magzatmozgást és beleélte magát, hogy hamarosan anya lesz. Majdnem belehaltunk. Az mentett meg, hogy hamar jött a következő terhesség, ami már rendben volt.

Szóval válaszolva a fura kérdésedre, nagyobb trauma elveszíteni egy kezdődő életet, mint keseregni a negatív tesztek fölött. Utóbbiban is volt részem. Inkább várni pár hónappal többet és kihordani sikeresen a terhességet, mint elkezdeni, reménykedni, örülni, aztán romokba hullani az elvesztett gyermek miatt, aki épp csak "benézett" hozzátok.

2-es te padig gondolom nem éltél át több éves várakozást, meddőségi kezeléseket, így azt nem tudod milyen érzés. Én 6 év után estem teherbe kezeléssel és a 7. héten elkezdtem vérezni. Ömlött belőlem a vér. Mire megvizsgáltak eltelt kb. 2 óra. Abban a 2 órában biztos voltam benne, hogy vetélek. Engem az kevésbé viselt meg, mint a több évig tartó reménytelenség. Akkor már tudtam, hogy menni fogok a következő kezelésre és van esély. (Az más kérdés, hogy szerencsére csak egy hematóma vérzett és már 6 éves a lányunk.)

Kérdező, ne ezzel foglalkozz, hanem vizsgáltasd ki magad. Ha évekik nem esel teherbe, akkor van valami probléma, csak nem találták meg. Na emiatt kicsi az esélyed. Ha tudnák mi a probléma, akkor azt lehetne kezelni.

Nem hiszem, hogy van ebben a helyzetben előnyös változat. Az én elveszített babám csak 8 hetes volt, de mintha a szívemet tépték volna ki. Semmire nem mentem vele, hogy első próbálkozós hónapban összejött.

Most 9. hétben járok. Eddig minden rendben. Ő is hamar (a második próbálkozósban) összejött. Próbálok pozitív lenni, de igazából rettenetesen félek, főleg, hogy láttam a pici szívét már pulzálni.

Az élet sajnos igazságtalan, de bízom benne, hogy ezt a babát nem veszítem el, és remélem neked is összejön.