A férjek hogy élik meg, amikor nehezen jön a baba?

Maximálisan támogat, mindig ott volt az orvosnál is. Mindennek utananezett.

Mi a második lombikra készülünk. Felvaltva támogatjuk egymast. Mi együtt csináljuk, máshogy szerintem nem lehet.

Nálunk nincs konkrét gond egyikunkkel se.

Az időzített együttlétek nálunk sem mentek. A páromnak nagyon illúzió romboló volt. Ezért sosem hangoztattam, hogy most 'kéne' egyszerűen elcsábítottam és kész. Utána sem mondtam neki, hogy 'na, most a legjobbkor voltunk együtt'. De ez még a megpróbáltatásaink elején volt.

Azóta eltelt 6 év, és a 3. lombikunk előtt vagyunk. Eljön velem a vizsgálatokra, konzultációra, nem ódzkodik semmi őt érintő vizsgálattól, mintaadástól. A beültetés után az egész háztartást viszi helyettem. A sikertelenség után segít talpra állni -pedig neki sem könnyű-; lelket önt belém. A szerelmünk visz minket tovább ezen az úton...

Rosszul. Főleg, mivel az volt a diagnózis, hogy vele van valamilyen egészségügyi probléma. Amíg ebben a tudatban volt, nem is jött össze a baba. Sok idő múlva egy nagyon híres orvos rájött, hogy amit több orvos diagnosztizált, az igazából nincs is (!). Ettől nagyon felszabadult és szinte azonnal összejött a baba, aki most három és fél éves.

A megoldáshoz való hozzáállás személyiségtől függ. Mi megbeszéltük, hogy örökbefogadunk babát és jelentkeztünk is örökbefogadásra. (Várólistán voltunk és később még tervezzük.) De hallottam sok olyanról, ahol a férfi erre nem hajlandó és az ötödik lombikot csináltatja végig a feleségével.