Szerintetek mekkora családi vagyon esetén érdemes belevágni a gyerekvállalásba?

Pf... Na, ha mi arra vártunk volna hogy meglegyen nekem az ami a férjemnek, a büdös életben nem született volna gyerekünk. Nem szeretem ezt a mai idióta felfogást, miszerint mindkét félnek ugyanannyival kell rendelkeznie mindenből.

Nekem

nincs diplomám és nem is szeretnék. Tanulok, de jelen pillanatban nem szeretnék olyan munkát amihez kellene. A férjemnek van. Akkor most váljak el vagy menjek feleslegesen egyetemre?

Nem tudok annyit megkeresni mint ő. Amúgy is jóval átlagon felüli a fizetése. Az itt válaszolók 80% - ának nincs olyan jó munkája mint Neki, ebben biztos vagyok. TÉNYLEG ritka jó helye van. Nekem ilyen sosem lesz. Akkor most álljak fejre?

Neki háza van, nagyon jól felszerelve. Még jártunk amikor megvette és meg is kérdezett róla. Miattam, a közös jövőnk miatt vette meg. Én sosem tudtam volna ezt megteremteni. Még a felét sem, hiszen neki a családja biztosított pénzkeresési lehetőséget az egyetem alatt is, ellenben az enyém számomra lószrt sem.

Ezeket nézve azt hiszem sosem lettünk volna egy család, de ezt a logikát sosem fogom megérteni. Attól még, hogy a keresetetek mondjuk 100.000 - 300.000 ft vagy 400.000 - 1.000.000 ft (tök mindegy milyen összeget írok, a lényeg az arányokon van) vagy hogy épp az egyiknek van mindene, a másiknak meg szinte semmije, nem jelenti azt hogy nem teszi magát oda mindkét fél egyformán. Vagy épp hogy az egyik kevesebbet ér.

A hatalmas elvárásokhoz meg annyit, hogy ahogy én itt elnézem GYK - n, azokból a többségnek elég sok van. Ehhez képest a gyerekesek között (meg a nem gyerekesek között is) mégis miből van több? A jómódúakból akiknek 0 az anyagi gondjuk vagy épp azokból akik albérletben / nagymamával / hitelekkel / egy szobában / filléresen stb. élnek? Mi az előbbi kategóriába tartozunk, tehát saját ház, jó anyagi helyzet, nulla hitel és még fiatalok is vagyunk ezek mellé, ellenben mégis a 2. kategóriásokból látok többet és ilyenkor belegondolok abba, hogy egyrészt hol van a sok nagyszájú a hatalmas elvárásaival? (Mert állítom hogy a többségnek csak arc nélkül ilyen tökéletes az élete és nyilván minden elvárása teljesül is - na persze, persze... Egyszer majd felébrednek.) Másrészt nem a pénzhez és az anyagi javakhoz kellene ragaszkodni, nem az elvárásokra kellene alapozni (amiből talán sosem lesz semmi), hanem arra hogy mennyire tudtok együtt működni, mennyire vagytok kitartóak, hogyan viselkedtek válsághelyzetben és hogy AKKOR mennyire tudtok egy csapat lenni. Nem szabad vagyonra, elvárásokra, tervekre alapozni a gyermekvállalást. Ez olyan, mint pusztán álmokra építeni. Nagyon ingatag vállalkozás ez így. Persze ne is segélyekre szüljön valaki úgy, hogy egyikünknek sincs munkája, de én úgy gondolom hogy erre megérni lélekben és fejben kell, nem anyagiakban. Az bármikor 180 fokot változhat és egy egyébként éretlen, kényes ember mit fog csinálni olyankor? Na ez az... Viszont aki kitartó, céltudatos és komolyan gondolja, az bármi jön, ott lesz és kitart és csinálja. Erről szól az élet és ez az amiben bízni lehet, nem a kézzel fogható javak. Ha választanom kellene egy szegény, de kitartó és egy kényelmes, de gazdag ember között, egyértelműen nem az utóbbit választanám. Ha beüt a gond, utóbbi a kisujját sem mozdítja majd mert megszokta hogy a sültgalamb az ölébe hullik és a nyomorban már csak teher leszünk neki, viszont az előbbi még ha csak paprikás krumplit is tesz az asztalra, de kitart majd a nyomorúságos időkben is, mert nem csak akkor aktív ha a kényelemért dolgozik. Persze ezek nagyon szélsőséges példák, de azt próbáltam meg érzékeltetni vele, hogy az egymásra hangolódás, a szorgalom és a kitartás alapja lehet egy igazi, stabil családnak , ellenben a pénz önmagában SOHA. Ezért kell az elsőre alapozni. Nem kell ide milliós megtakarítás és ház. A sok nagyszájú többségének sincs meg mindaz amit feltétenek tart (és a legnagyobb részüknek nem is lesz), ebben biztos lehetsz. Ha nem úsztok adósságban, meg tudtok élni és tudtok még fejlődni a jövőben, az anyagi alapnak bőven elég a mai világban. Megnézném a sok saját házas, magas megtakarítású embert. :) Vicces néha ez a GYK. :)

Ezt meg kellene kérdezned esetleg az ország keleti részén élő kisebbségiektől is, akik egy viskóban élnek egy szobában 15-en, hogy mekkora vagyonra vállaljanak gyereket? :D

Ne haragudj, de nagy sznob lehetsz, ha ilyen az életszemléleleted...

Ha vagyonra kellett volna várnom, akkor várhattam volna a lottó ötösre, vagy az örökkévalóságig, vagy a jelen helyzetünkre, mert 34 vagyok, férjem 36 és most költözünk a saját családi házunkba, ami hitellel terhelt lesz kb nyugdíjas korunkig. Egy 37m2-es albiban kezdtük a közös életünket, majd, amikor jött a gyerek, kivettünk egy nagyobb lakást és ide született a második is. Attól, hogy albérletben lakunk, tisztességgel fizettük mindig, soha csúszásunk nem volt, van két autónk, igaz régiek, de tehermentesek. Férjem fizetése közben megduplázódott, így sem mit tudom én mennyi, de nem minimálbérből tengődünk. Boldogok vagyunk, mert mindenünk, amink van ketten hoztuk össze. És nem éreztük azt, hogy a gyerek csak nagy családi házba jöhet, ami hitelmentes. Ja, és sajna nem tudunk félretenni havi 100 ezret fejenként, ennek ellenére jön a harmadik baba, mert így lesz teljes a családunk...

Szóval ilyet még nem hallottam, hogy mennyi összvagyon szüksége egy gyerekhez... Felelősségtudat, szülők közötti stabil érzelmi háttér és fix megbízható jövedelem, inkább ezek szükségesek hozzá, mint összvagyon...

Ja, itt olvasgattam és igazából mindenkinek igaza van.

Én inkább szavazok az anyagi biztonságra. Az én gyerekem ne dolgozzon egyetem mellett. Én dolgoztam. Hetente felváltó. Azon a héten, amikor dolgoztam, többet kerestem, de romlottak a jegyeim és felváltva. Mondjuk akkor is romlottak, amikor a tanár zsebre várta az eredményeket és nem volt miből, részben mert nem számítottam rá.

De van más is. Nem érzem hogy az én génjeim túl strapabíróak lennének. A gyerekeim ugye 50%ban az én génjeim viszik tovább és ők sem fogják jobban bírni szóval én nem akarom hagyni.

Ne dolgozzon, tanuljon.

Akinek nem tetszik hogy ha van lehetőség, az anyagi biztonságra szavazok, azoknak annyit hogy én nem kaptam meg ezt a szüleimtől. Fogalmuk sem volt a szocpolon túl, hogy mi az a felelősségteljes pénzügyi tervezés.

Kaptam a nyakamba egy csomó hitelt és adósságot és még sorolhatnám. Nem ezt szánom a gyerekemnek, de nem tudom, mi fog megvalósulni belőle. Azt látom, hogy sokan nem fogják fel, hogy igenis lehet félre tenni és spórolni. Természetesen sokkal jobb, ha van miből mintha kevesebbel kell beérni. Nem sajnálom azoktól sem a gyereket akik albérletben élnek, de biztosan nyugodtabbak lennének ha saját házuk lenne.

Manapság semmi sem biztos, sem a nyugdíjrendszer de még az sem, hogy Magyarországon fog a gyerek tanulni illetve felnőni.

Igen, ha lehetőség van rá, félre akarok rakni a nyugdíjas éveimre mivel valószínű nekem nem lesz nyugdijam. Igen, fontosak az orvosi költségek mert bonyolult eset vagyok és van rá esély hogy az első szülés után a többi gyerekemet nem merem itthon a világra hozni mivel gyenge a fizikumom és nehéz kommunikálnom az emberekkel és mint írtam van a testemmel sok baj. Komplikációkra számítok.

Mutassatok valakit aki tudja mi lesz tíz év múlva Magyarországon.

Kell legyen annyi tartalékod hogy el tudj menni ha valóban muszáj és ez ne kevés pénz legyen hanem sok, és legyen egy jó szakmád is, ami kint is keresett. Továbbá a gyerekem kötve hiszem hogy itthon járna egyetemre.

Nem értem mi a baj a pénzügyi tervezéssel ha csak nem az, hogy van aki nem is törekszik rá. Nem azt írtam hogy legyen zsebedben a húsz millió hanem hogy hogyan fogsz a gyerekeknek fejenként húsz millát eltenni 18 éves korig, ami kezdő tőkének jó, ha a saját nyugdijadra megy el a pénzed illetve egyéb megtakarításokra... Bármi megtörténhet, sajnos.