Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesési problémák » Szerintetek merjek egyaltalan...

Szerintetek merjek egyaltalan gondolni ra?

Figyelt kérdés

Ez lesz/lenne a 43. pofára esös hónapunk. Az agyam biztos benne, hogy nincs baba, a szivem nem hiszi el. Kaptam ebben a honapban Utrogestant, gondolom azert kesik. Ma nem kellett volna megjönnie neha fajdogal a hasam, mas esti es tegnapelött teszt full nega. Viszont valahogy nem tudom elhinni, hogy most sincs semmi, es minden etelt romlottnak erzek, illetve ugy szagolok mint egy vadaszkutya. Tudom butasag, inkabb terjek vissza, es ne remenykedjek igaz?

2015. febr. 5. 19:43

❮ 1 2

11/19 A kérdező kommentje:

Hat szerintem a könyv amit emlitesz eleg nagy butasag. ( Most kinlodok epp vele, nem valami olvasmanyos) A vonzas törvenye szerintem max. a magneseknel letezik. Es ne csereljük fel mar az okot es az okozatot. En nem azert nem leszek terhes mert negativan allok hozza, hanem azert vagyok negativ, mert mint emlitettem 43. alkalommal csalodok!!! ha annyira igaz a bevonzas az elsö masfel evben, amig meg öszinten hittem, hogy most lesz baba, miert nem sikerült?

Biztos az en hibam az is, mert eggyel jobban kellett volna hinnem, igaz?

Nagyon könnyü am a masikra tolni a felelösseget, hogy mert nem hiszel benne, mert nem vagy pozitiv, azert. Ha mutatsz nekem egy embert, akinek negy eve igergeti minden orvos, hogy megtalaltam a bajt, szedd be ezt a gyogyszert es rögtön terhes leszel, aki követ minden utasitast, es megsincs eredmeny, es aki mar tenyleg csak olyan parokat ismer ahol azert nincs gyerek, mert nem akarnak ( van akinek mar kettö is lett idöközben), es az illetö megis halal pozitiv, es soha nincs melyponton, akkor meghivlak barmire.

Mert nyilvan ugye tölem el lehet varni, hogy minden fajdalmat zsebre rakjak, es egy pillanatig se ketkedjek ki tudja meddig, mig masnak sorba jönnek a babaak a legkisebb eröfeszites nelkül. Ha meg nem igy van, akkor az en hibam, es megerdemlem, hogy ne legyen gyerekem, igaz?

2015. febr. 7. 14:00

12/19 anonim

válasza:

Senki nem érdemli meg hogy ne legyen gyereke, és szembesülnie kelljen a meddőség gyötrelmeivel..Sajnálom ha így értelmezted amit írtam, és csak a negatív dolgok ragadnak meg..Mint írtam Nekem is 5 év küzdelem volt ami 60 hónap, de tévedtem mert én soha nem voltam ennyire negatív, soha nem sajnáltam ennyire magam, úgyhogy abban igazad lehet hogy nem tudom mit érzel.

2015. febr. 7. 16:14

Hasznos számodra ez a válasz?

13/19 anonim

válasza:

Csajok, legalább mi ne bántsuk egymást, akik mind keresztül megyünk/mentünk ezen. épp elegen nem értik a helyzetünket a világban, igazán csak mi értjük meg egymást. A kérdező valószínűleg a legmélyebb pontján írta ki a kérdést (illetve az újabb csalódáskor lett ilyen negatív). Mind tudjuk milyen kegyetlen az a nap. Nem sajnálja magát, teljesen érthető a haragja a világ felé. Azt hiszem ezt hívják tehetetlen dühnek. Meg jól esik neki hallani h más is érez így, vagy akár néhány siker sztorit is, hogy ennyi küzdelem és csalódás után is eljöhet az a hónap, amikor ő is meglátja a 2 csíkot. Lehet hogy csak mi vagyunk lelki társak a kérdezővel (nem hinném :) ), de én teljesen megértem a reménykedését, reményvesztését, dühét...stb... pedig én sem sajnálom magam, élem a tartalmas életem, de azért jogunk van kiakadni néha... szerintem...

2015. febr. 7. 21:12

Hasznos számodra ez a válasz?

14/19 anonim

válasza:

Én vagyok a HSG-s. Én a Titok c. könyvet nem olvastam el csak elkezdtem, de egy biztos, nekem HSG után azt mondta az orvos, hogy ugyan az egyik petevezetőt átjárhatóvá tudta tenni, de ettől függetlenül nagyon szűkek, és a méhszáj is szűk. Menjünk lombikra. És ha a hsg kicsit ki is tágította, az max. 2 hónapig fog tartani. Na most igen teherbe estem, de a második lányommal a hsg után 20 hónappal estem teherbe az első hónapban, pedig állítólag annyira szűk hogy ha teherbe is estem volna, akkor a petevezetőben tapad meg, de még nagyobb az esélye, hogy a petesejt úgymond be sem fér a vezetőbe. Mégis. Emiatt azt gondolom, hogy amíg görcsöltem agyban, totálisan összeszűkültek az ivarszervek is, szóval igenis hatni lehet a gondolatokkal a szervekre. Mikor volt már egy gyermekem, szerintem normál állapotra állt vissza minden, mert nem volt tét. Bocsi ha nagyon bonyolultan fogalmaztam.

2015. febr. 8. 13:22

Hasznos számodra ez a válasz?

15/19 anonim

válasza:

13-asnak teljesen igaza van, senki nem tudja elképzelni milyen az amikor évekig csalódunk havonta. Én rosszul voltam minden kismama látványától, utáltam őket. Sógórnőmet is, akiknek a második hónapban összejött a baba. 3 napig nem tudtam aludni, annyira gyűlöltem, nem érdekel ki mit gondol. Kedves Kérdező, te hány éves vagy, ha nem baj hogy megkérdezem? (nálunk az is nehezítés volt, hogy férjem sem lombikot, sem örökbefogadást nem akart). (hsg-s)

2015. febr. 8. 13:28

Hasznos számodra ez a válasz?

16/19 anonim

válasza:

És amit egy barátnőm mondott nekem pár éve és még mindig visszacseng a fülembe..: valahogyan mindenkinek lesz egy gyereke..

2015. febr. 8. 13:34

Hasznos számodra ez a válasz?

17/19 anonim

válasza:

Szia! Megértelek. Én sem tudok hinni ebben a bevonzás-dologban, pedig több barátnőm is mondogatja. Én inkább azt vettem észre mindig az életem során, hogy amitől aggódtam, rettegtem, hogy bekövetkezik, az sosem jött el (holott elvileg a negatív hozzáállással "be kellett volna vonzanom"), míg ami legrosszabb álmomban sem jutott volna eszembe (pl. a meddőség, anyukám súlyos betegsége vagy egy barátom halála), az bizony bekövetkezett. Én olyannyira magabiztos voltam, hogy első próbálkozásra terhes leszek, hogy az esküvő előtti hónapokban nem engedtem a férjem győzködésének, hogy ne védekezzünk, mert nem akartam nagy hassal menni az esküvőre. Ezen abszolút pozitív és magabiztos hozzáállás ellenére sorra jöttek a "pofára esések", és már 4 éve vagyok meddő. Az inszemjeim sem sikerültek eddig, pedig nem álltam hozzájuk negatívan, igaz, nem is "szuggeráltam magam", hogy na most aztán bevonzom a jót, hanem igyekeztem lazítani. Néha én is így érzem magam, mint Te, főleg minden hónap végén, mikor újra jön a csalódás... Teljesen természetesek az érzéseid! Én azzal próbálom elviselhetőbbé tenni a dolgot, hogy igyekszem minél kevesebbet gondolni rá, és elfoglalni magam sok más dologgal, de persze nekem sem mindig sikerül! Neked is csak ezt tudom tanácsolni, hogy próbálj meg sok más dologban örömet keresni, bármennyire nehéz is! Ez is csak egy időszak, amire remélhetőleg utólag már máshogy fogunk visszatekinteni...!

2015. febr. 9. 16:50

Hasznos számodra ez a válasz?

18/19 A kérdező kommentje:

Köszönöm annak aki segiteni probal, jol esik, hogy van aki megert. Pedig sokszor erzem ugy, hogy tenyleg en vagyok az utolso. Örülök annak is, hogy mas is erez igy, ezt sosem ertettem, hogy miert varjak el tölem, hogy örömtancot jarjak, miko valaki bejelenti, hogy terhes es elsöre összejött. Hogy ilyenkor miert nekem kell szegyenlni az erzeseimet?

Amugy 30 eves vagyok, ennyi idösen mar minimum kettöt akartam. Most meg azon kell aggodnom, hogy legalabb egy meg beleferjen 40 eves korom elött. :((

Az esküvös sztori ismerös, nalunk is megvolt... :(

2015. febr. 10. 00:59

19/19 anonim

válasza:

Tökéletesen osztom a 17-es választ, ez a "bevonzás" szerintem is egy ökörség, és a hajam égnek áll, amikor aggódok vmi miatt, és azt mondják, jaj ne, mert bevonzod! Ez az egyik legnagyobb butaság, amiben lassan már tömegek hisznek.

Amiben viszont én hiszek, kedves kérdező - persze ezzel sem muszáj egyetérteni, de én csak eszerint tudom felfogni a világot -, hogy a dolgok nem véletlen történnek velünk. Ez így állati közhelyes, mégis meggyőződésem, hogy feladatunk van itt és most, és a körülményeink úgy alakulnak, ahogy az a fejlődésünket (lelki, szellemi) és ennek a feladatnak a betöltését legjobban szolgálja. Mielőtt a víz kiverne, hogy na, most meg itt egy ilyen spirituálisan túlfűtött, new age-es guru osztja az észt, egyáltalán nem, csak nekem eddig úgy tűnt, hogy eszerint működnek a dolgaim.

Én a húszas éveimben szerettem volna nagyon-nagyon gyereket, biológiai akadály nem is lett volna, viszont nekem a párkapcsolataim alakultak (vagy épp nem alakultak) úgy, hogy esélyen sem volt erre. Ma már tudom, hogy azért, mert akkor és ott más dolgom volt. És amíg ezt nem láttam be, amíg nem tanultam meg a nekem szánt leckét, addig nem is tudtam továbblépni.

Szívből kívánom, hogy neked is minél előbb eljöjjön az az időszak, amikor végre megkapod az élettől, amire a legjobban vágysz, addig viszont próbáld elfogadni, és a lehető legjobban a saját hasznodra fordítani azt, ami veled történik.

2015. febr. 10. 09:12

Hasznos számodra ez a válasz?

❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Miért ilyen fájdalmas a szerelem? Egyáltalán van olyan, hogy fájdalom nélkül szerelem? Nem akarok rá gondolni, de folyamatosan ez van.

Németországban büntetik a torrentet. Mi van akkor ha valaki Mo-n leszedi nekem és feltölti a skydrive-omra? (nem nagy dolgokra kell gondolni) Ugyanolyan veszélyes?...

Mikor fog már az eljönni az az idő, hogy egyáltalán nem fogok a cigire gondolni? Aki már hosszabb ideje nem cigizik, gondol néha rá?

Hogy létezhet olyan ember aki egyáltalán nem vágyik a szerelemre? Én szinte csak erre tudok gondolni.

Rosszat fog gondolni rólam az orvos, ha olyan problémával megyek hozzá, ami már évek óta kínoz? És egyáltalán el fogja hinni, hogy tényleg megkeseríti az életemet,...

Hogy kezeljem ezt a fiút, és egyáltalán mire lehet gondolni?

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »

Gyerekvállalás, nevelés - Teherbeesési problémák kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!