Melyik a nehezebb? A tüszőérést, ovulációt stimulálni (ösztrogén) vagy a beágyazódást elősegiteni, sárgatestproblémát kezelni (progeszteron)?

Hát a kettő egyáltalán nem függ össze.

Az orvos által stimulált peteérésnél szokták használni az ösztrogént, hogy biztosan megérjen a pete (ilyenkor NÉHA több pete is megérik egyszerre és nagyobb az esélye az ikerterhességnek, de így is csak 1-2%, szóval nem számottevő).

A progeszteron a beágyazódást segíti, ahhoz viszont kell valami, ami beágyazódik. Ha nincs beágyazódott pete, akkor kifejezetten gátolja a teherbeesést. Tehát először kell beágyazódás, majd lehet erősíteni a progeszteronnal.

Egyik használata sem probléma, vagy rendellenesség miatt van. Egyszerűen csak ez az első kör, amit ki szoktak próbálni, sok nőnél már ez is elég a teherbeeséshez.

A terhességre semmilyen hatással nincs. Egyik sem olyan erős, hogy tegyük fel egy genetikai rendellenességgel rendelkező petét benntartson. Ha vetélés lesz belőle emiatt, az így is úgy is vetélés lesz.

Hát ezek is problémák igen, de ezen kívül még ezer és egy probléma lehet és nemcsak a nőknél, hanem a férfiaknál is bőven. Azért szokták a nőket kezelni, mert egyrészt ők mennek el az orvoshoz, másrészt meg a férfi problémák döntő többségére a tudomány jelenlegi állása szerint nincs megoldás, így inkább a nőt stimulálják (túlstimulálják néha) ezzel is növelve az esélyeket. És van egy nagy aránya a nőknek, ahol semmilyen rendellenességet nem találtak, mégsem esnek teherbe sajnos.

De az általad leírt eset egy teljesen egészséges nőnél is fennáll (egyrészt simán van olyan, hogy egy peteéréskor nem szabadul ki pete vagy nem egészséges a kiszabadult pete). Egy egészséges nőt (mondjuk inkább úgy, hogy az első vizsgálatok nem mutattak komoly problémát), amennyiben átjárhatóak a vezetékek, első körben így szokták kezelni próba szerencse alapon. Tehát nőgyógyász által nyomon követett peteérés + ösztrogén az ovuláció stimulálására + beágyazódás erősítése (amennyiben beágyazódott a pete). Ezt többször is meg szokták próbálni kb 3 hónap kihagyással (mert az ösztrogén több hónapig is kifejti hatását, tehát előfordulhat, hogy a szedését követő hónapokban lesz megtermékenyülés).

De ha jól sejtem, az érdekelhet, hogy mi is a gond? Nos a fenti esetben még semmi gond nincs, egyszerűen csak kis orvosi segítséggel történik a megtermékenyítés.

Ha ezt az eljárást csináljátok, akkor még nagyon messze vagy a “problémától”. Azonban a párodról nem írtál semmit. Mert ennek az egésznek csak akkor van értelme, ha a párodnak megvan a minimális minőségű és mennyiségű spermája, enélkül a semmire stimuláljátok a szervezetedet.

Hát lehet, hogy Veled van inkább a gond, de ez azért nagyon erős túlzás.

Könnyen lehet, hogy csak egy kis hormoneltérésed van, amit gyógyszeresen pár hónap alatt korrigálnak és ennyi.

Szóval nagyon sokféle probléma és kezelési lehetőség van. A lényeg, hogy legyen egy alapos dokid aki ne bagatelizálja el a dolgot és ne zavarjon el, hogy "á próbálkozzanak még aztán majd fél év múlva beszéljünk újra".

Egyébként én sem estem teherbe korábbi partneremtől akivel több mint 3 évig megszakítással védekeztünk.

De azt is tartsd észben, hogy általában 1 év az átlagos teherbeesési idő. Sokan szerencsések, mert 1-2 hónap alatt összejön neki, de egyáltalán nem ez az átlagos.

Nekem az első baba 8 hónap alatt jött össze. Most a másodikra várunk már 9-10 hónapja, szóval még az sem igaz, hogy majd a második már könnyebb lesz, legalábbis nem mindenkinél.

Sok sikert és mielőbbi babásodást!