Nem sikerült, mi a következő lépés? Siker sztorik esetleg?

Mi 4 évet vártunk rá. Már túl voltunk minden kivizsgáláson. Mindkét oldalon találtak egy sor problémát, ami külön -külön is nagyjából kizárta a lehetőségét a természetes fogantatásnak, de még az inszemet sem ajánlották fel. Lombikot javasoltak. Ez az első sikertelen év után derült ki.

Mivel nem voltunk felkészülve a beültetésre, még várni akartunk vele.

Majd egyszercsak csoda történt. Egyik hétvégén gyógyfürdőben voltunk (én nagyrészt ennek tulajdonítom), és két hét múlva pozitívat teszteltem. Előtte sosem láttam élőben két csíkot. Pont ennyi idősek voltunk, mint ti most (én 34, férjem 33) amikor szültem.

Végig hittem a 4 év alatt (még akkor is, amikor nagyon mély ponton voltam), hogy márpedig nekünk így vagy úgy, de biztosan lesz saját, vérszerinti babánk. El sem tudtam képzelni máshogyan az életünket. Sosem szabad feladni!!

Nekünk habár csak egy lombik volt de 5évbe telt hogy egyszer pozitív tesztet lássak. Fél év után már orvosi dolgok voltak (akkor látszott az első probléma: nincs ovu, nekem anélkül is megjött). Nagyon sokáig bírtam de a mesterséges eljárások (nálunk volt egy rakat inszem) eléggé kiborítottak végül. Nekem ami segített:

- engedtem magamnak meggyászolni a sikertelenséget (legalábbis a végén az elején még visszafolytottam)

- felkerestem pszichológust és elkezdtem barátokkal is beszélgetni erről, hogy ne érezzem magam egyedül (az elején titokban tartottam)

- igyekeztem tudatosítani hogy vannak még lehetőségeim, nem az adott egy darab kezelésnek kell sikerülni, hanem bármelyiknek. És lényegtelen melyik sikerül, én anya leszek.

Amúgy ha engem kérdezel ez volt az első lombikotok, nem csoda hogy elkeseredtél, teljesen normális érzés amihez jogod van.