Hogyan reagáltok a gyerekvállalásra biztató megjegyzésekre?

Igazából szerintem ennél már a mi korosztályunknak (mondjuk 25-35 között) érzékenyebbnek és felvilágosítultabbnak kellene lennie, hogy ilyeneket kérdezgessen a másiktól. Az idősebbeknél meg más volt a helyzet, mert:

1. Voltak nehéz helyzetek, de valahogy nem volt ennyire bizonytalan az egzisztenciális háttere egy párnak,

2. Az összes statisztika azt mutatja, hogy folyamatosan romlik a párok nemzőképessége, egyre több a meddő nő és férfi is.

Sajnos agyban nem tart ott sok ember, hogy ezt felfogja. Én nem gondolom, hogy rosszindulatról van szó, egyszerűen tájékozatlanok az emberek.

Ráadásul itt nem is "valid" ok, ha valaki pénzügyi megfontolásból vár még egy kicsit. Pedig szerintem az. Ha valaki pedig tudatosan dönt úgy, hogy nem akar gyereket sosem, na az meg egyenesen a falu bolondja. Ez a felfogás szerintem elég nagy baj.

Nekem a szüleim meg a haverjaik nyomatták sokáig, hogy annyira kellene nekik unoka. Nem volt ebéd, amikor fel ne hozták volna. Egyedülálló voltam és fröcsögték az arcomba, hogy magamnak szüljek, minek ahhoz férj meg biztos háttér. Amikor közöltem velük, hogy oké, akkor szülök egyet nekik, ők meg felnevelhetik, akkor leszálltak rólam.

Az esküvőt is hallgattam vagy tíz évig, hogy jaj de jó lenne az a lakodalom bizony... Aztán amikor nagy pofával kijelentettem, hogy jól van, ide azzal a lakodalommal, veszek fel menyasszonyi ruhát, húzza a banda, mulassunk egy jót, épp csak a vőlegény fog hiányozni a buliról, akkor nem firtatták többet.

Ha valaki annyira tapintatlan, hogy ilyesmibe beleártja magát, akkor hasonló tapintatlan válasszal lehet csak szerelni. Ehhez tényleg csak a párnak van köze, és annak beszél róla, akit kiválaszt erre. Esetleg ez is jó panelmondat lehet a következő bizalmaskodó kérdésre.