Mit tegyek, ha nagyon félek az ébrenlétes petesejt leszívástól?

Kitartás kérdező. 3-asnak igaza van. A szules jobban fog fájni. 🙂 hidd el csak azért izgulsz, mert ismeretlen meg tudod a pontos idejét mikor lesz, stb.

En is parazok az összes verveteltol meg ilyenektől. Erre nekem az átlagnál 3x több volt terhesseg alatt. En mindig ilyenkor elkezdek valami másra koncentrálni. A legzesemre meg kinezek valami tárgyat a szobában és azt teljesen kielemzem magamban. Pl ott egy cső. Szürke, sima, van rajta egy folt, pici folt. Stb. És közben mondogatom magamban hogy kilégzés, belégzés. Így másra már nem tudok úgy koncentrálni. Vagy pl MRI vizsgálaton voltam. Az nem faj, de azért para. Lecsukják a fejed egy ilyen keretbe és nagyon hangos és szűk az egész. Ott becsuktam a szemem és azt képzeltem, hogy egy tágas melygarazs építésén vagyok. Így nem pánikoltam be.

Esetleg probalhatsz valami ilyesmit. Hátha bejön.

1 hónapos élmény a BMC-ből (hátha valaki most keres rá a kérdésre): mivel 2 tüszőm volt csak (plusz a vírus miatt igyekeztek minél kevesebbszer igénybe venni a más osztályokon is dolgozó aneszteseket) nem javasolták az altatást. Nekem soha semmilyen orvosi beavatkozásom nem volt korábban, életemben nem kaptam még csak vénás injekciót/infúziót sem, soha nem voltam kórházban sem, szóval borzasztóan be voltam fosva, hogy mi lesz. Konklúzió: nem bántam meg, hogy nem kértem altatást ezért a 2 tüszőért, de azt gondolom, akinek sok tüszője van, és nem nagyon fakír, az inkább válassza az altatást (amennyire tudom sok tüszőnél, pláne ha hátul is vannak a petefészekben ajánlják is az altatást). Reggel 7.30-ra kellett menni, férjemmel aláíratták a papírokat és már mennie is kellett mintaadásra, utána nem jöhetett vissza. Én kaptam egy ágyat és egy nyugtatót (tabletta, Frontin) - nem nagyon éreztem a hatását, borzasztó ideges voltam, egymást "szórakoztattuk" a szobatársakkal, hogy oldjuk a feszültséget. Át kellett öltözni pizsamába, aláírni a papírokat. Bekötöttek egy branült a bal könyökvénámba: nagyon ügyes volt a nővér, alig éreztem egy kis szúrást/nyomást (nekem pl. ez is új - nagyon megnyugtató - infó volt, hogy ma már nem a tűt hagyják bent a vénában, hanem csak egy vékony műanyag csövet). Mondta, hogy mozogni szabad, de azért ne nagyon hajlítgassam. Utána kaptam a "nagy farizmomba" egy fájdalomcsillapító koktél - na az piszkosul fájt! Utána pihengettem, 2 másik szobatársamat vitték altatásra, majd tolták is vissza hamar, aztán jöttem én. Gyalog kell menni a műtőig, előtte elküldenek pisilni és szólnak, hogy a bugyiba tegyél egy nagyméretű betétet (mint utóbb kiderült nem is annyira a vérzés, mert az nem nagy mennyiség, hanem a jód miatt), zokni legyen a lábadon a papucsban. A műtő előterében le kell venni a bugyit/pizsamanadrágot, ha van köntösöd azt fel tudod akasztani és annak a zsebébe lehet tenni a bugyit, és a papucsot is ott kell hagyni, mezítláb kell bemenni, ezért legyen rajtad zokni. A műtőasztal nem olyan, mint a nőgyógyászati vizsgáló: teljesen a hátadon fekszel, vízszintesen, egészen "kilóg" az alsó feled az ágy szélénél egy erre kialakított helyen és így vannak kengyelbe szíjazva a lábaid, szóval baromi kényelmes. :-D Nagyon profi, gyors volt mindenki, de nagyon kedvesen beszéltek hozzám végig, látták, hogy borzasztó ideges vagyok, nyugtattak, mondták, hogy mindent mondanak mi fog történni, de lehet mire elmondják már vége is. És egyébként így is volt: először a doki gyorsan megnézte hüvelyi ultrahanggal, hogy meg van-e még a 2 tüsző, majd csináltak egy jódos törlést kívül-belül (ez inkább kellemetlen, amennyire érzés alapján meg tudtam állapítani egy jóddal átitatott tamponszerűséggel törölnek körbe kívül-belül), majd a doki bevezeti a speciális ultrahangfejet (ez még mindig csak kellemetlen), majd szól, hogy most fog szúrni, és szúr. A szúrás fáj, nincs mit szépíteni, én akaratlanul is összerándultam és felnyögtem, még így is, hogy le voltak szíjazva a lábaim, de nem nagyon van mozgástered, úgyhogy nem tudsz elmozdulni, legalábbis nem mondták, hogy ne mocorogjak. Aztán már mondta, hogy meg is van a tüsző, szívja is, azt is éreztem egy kisebb szúrás formájában, majd viccesen kérdezte, hogy szúrhatja-e a másik oldalt is (mi van ha azt mondom nem? :), és már szúrt is, szívott is, és kész is volt. Még ellenőrzik a hólyagodat* és már segítenek is leszállni, sétálhatsz vissza az ágyadba. Hosszabb volt leírni ezt, mint míg tartott az egész, tényleg annyira begyakorolt rutin, hogy mire igazán felfogtam volna, hogy basszus ez fáj, már vége is volt. Azt azért el tudom képzelni, hogy akinek 10-15 vagy még több tüszőt kell leszívni, az sokkal jobban megszenvedi, akármilyen gyorsan csinálják. Utána bekötnek infúziót, 2 féle antibiotikumot** és gyulladáscsökkentőt kapsz, közben már ehetsz, ihatsz (sok-sok-sok folyadékot kell inni és fehérjét enni pár napig). Ha lefolyt az infúzió elküldenek pisilni, figyelmeztetnek, hogy az első lehet kicsit fájdalmas, nekem picit volt csak kellemetlen. Utána kihúzzák a branült, ez sem volt fájdalmas, nagyon ügyes volt a nővérke megint csak, majd mehetsz öltözni és fel a váróterembe a zárójelentésért.

A következő napokban kímélő életmód, pihenés javasolt, vérezgetés, kisebb fájdalom stb. lehet még pár napig, de én nagyon jól megúsztam, alig-alig volt panaszom utána.

* nem tudom mit és hogyan ellenőriznek, nekem minden OK volt, de a szobatársamnak, akinek ha jól emlékszem 8 vagy 12 tüszőt szívtak le valami nem működött, és bekötöttek neki katétert 1-2 órára

** még otthon is szedni kell antibiotikumot 4 napig, és nekem ez volt talán az egészben a legkellemetlenebb, hogy ennyi antibiotikum totálisan szétcseszte az emésztésemet