A múlt héten csütörtökön töltöttem be a 10 hetemet a terhességemben, de sajnos elvetéltem! Mikor próbálkozhatunk újra, és a hormon készitményeket mikortól kezdjem el szedni?

Az egész ugy kezdődőtt, hogy egyszer másfél napot késett a menzim, tesztet akkor nap akartam csinálni, amikor nagyon görcsölt a hasam, és meg is jött. Nagyon véreztem, de amikor elmult, elmentem a körzeti nőgyógyászhoz, mert akkor még nem volt választott orvosom, és neki elmondtam, hogy 17 évesen horon kezelést kaptam, mert magas volt a prolaktin szintem, nem volt még menzim, és mesterségesen inditották meg, és rendbe tették a progeszteron szintemet is. Én ezt elmondtam, de ő mondta nekem, hogy megtermékenyült a pete, de annyi hormon nem volt a szervezetembe, hogy sikeresen megtapadjon, ezért a szervezetem kilökte, de ő ezt rá sem irta a papiromra, csak annyit: fogamzásra készülnek. Olyan arnyos volt akkor...

Az elmondottak alapján, és amit ő is megállapitott, akkor kellett volna adnia hormon kezelést, de én még nem értettem hozz. Azt mondta szedjem a Gravidát, el is kezdtem. Ez volt júl. utolsó hetében, és szeptemberben megfogant az én édes kis babukám. Annyira vártuk, a papája minden reggel köszöntötte, én is magyaráztam mindig neki. a 6.héten kellett elsőnek jelentkezni a nődokinál, gondoltam, hogy örülni fog, de nem. Meg sem vizsgált, totál bunk és lekezelő volt, és át küldött UH-ra. Olyan boldog voltam amikor láttam, még a párom is sirt. Dea doki később alá sem irta a papirjaimat, és elment, kiabálva velem, hogy lejárt a müszakja. Nekem gyanus volt az UH, mert egy 6 hetes embriónak 10-12 mm kell hogy legyen, de ő nem volt csak 3mm. Az szerintem az orvos már akkor látta... 9 hetesen kellett menjek újra terhes gondozásra először, ez a múlt hét kedden volt, panaszaimra megvizsgált, gyulladásban volt a hüvelyem, a terhességem kezdete óta. Kérdőre vont, hogy mért hanyagoltam ennyire el, én mondani akartam már akkor, de ő sietett, és a papirokat sem irta alá. Csütörtökön töltöttem a 10. hetemet, mire elkezdtem vérezni. Elmentem az orvoshoz, és megállapitotta hogy a baba elhalt, műteni kell. Össze törtem. A műtét után vissza mentem, és kérdőre vontam, mert elmondtam hogy mi volt a bajom, és nem figyelt rám, és hagyta hogy teherbe essem, pedig jól tudta, hogy már akkor hormonokat kellett volna felirnia. De ő továbbra sem hajlandó felirni semmit, és azt tanácsolta, hogy 6 hét múlva próbálkozzunk újra. De én mondtam, hogy menni akarunk genetikai vizsgálatokra, de ő nem javasolja,mert az én testem ha nem tudja befogadni a picit, akkor csinálhatok 100 gyereket, mind megfog halni, hiába bármi féle genetikai vizsgálat is, rajtam nem segit. 11 hetesen mentem volna először a választott dokimhoz. Semmi sem vigasztal, az én kisbabám élni akart volna, mert a mi kisbabánk akart volna lenni, de nem maradhatot velünk, mert a 6 héttől a petefészek nem termeli a sárgatestet, és ezt a szerepet át veszi a méhlepény, a 10. hétig. Mennyit szenvedhetett a én kis drágám, és én nem vettem észre. A sárga test termeli a progeszteron hormont, amitől a pici fejlődik, és táplálkozik. Az én picim nem tudott. 10 hetes korára már 30-35mm kellett volna lennie, Ő nem volt csak 19mm, nem fejlődtek ki a lábai, és a kezecskéje sem, a gerincénél pedig volt egy dudor. Ha kaptam volna a hormon kezelést, még boldog kismama lennék, és élne a picikém, és ma lenne 11 hetes, és nem kellene bevérzett méhhel most is feküdnöm, és az újabb műtétre várnom, de most már egyedül. Mi a kezdetektől beszéltünk hozzá, és elmondtuk neki, hogy ha valami baja van, rendellenes, vagy bármi, mi elengedjük, hogy ne szenvedje, és Ő szót fogadott Anyának. Köszönöm a válaszaitokat.