Mit szóltok az otthoni szüléshez?

Ha otthonszulest tervezel, en is azt gondolom, nem itt kerdezel, hanem eldontotted es pont.

Kivitelezheto, ha elmultal 18, a baba normal idoben jon (37-41.het), nincs egeszsegugyi komplikacio. Fogadsz magadnak orvost es szulesznot, aki csekkolja a helyszint es a korhaztol valo tavolsagot (20 perc). Stb...

Sok mas orszagban elfogadott az otthonszules, nalunk nem. Nem az lesz a gond, hogy ezt szeretned, hanem az, hogy ezert mindenki bantabi es megalazni fog, es lehet, hogy ezt nem fogod birni, es dontesz a korhaz mellett.

Itt Magyarországon teljesen felelőtlenségnek gondolom. A magyar orvostudomány még közel sincs ahhoz a szinthez, mint ahol mondjuk ez a normális. Soha nem szültem volna itthon egyik gyerekemet sem, bár az első csodálatos volt, könnyű és alig fájt, az egész olyan gyorsan lezajlott, hogy szülhettem volna akár itthon is, de nem akartam.

Számomra az volt a legfontosabb minkét szülésemnél, hogy biztonságban legyünk. Pl a második szülésem előtt nagyon figyeltem a jeleket, mert pozi lett a strepto kenetem, és mindenképpen meg akartam kapni az antibiot, de az a szülés sokkal komplikáltabb volt annál, alig tudtam kinyomni, ha a doki nem avatkozik közbe, szerintem tokáig repedek. Plusz utána nem vált le a lepény, úgy véreztem, mintha megnyitottak volna egy csapot, szóval már a kh felé vezető úton elvéreztem volna, szóval bármi lehet. 1 könnyű szülés sem indokolná nálam azt, hogy megfontoljam az itthon szülést. A kórház pont arra van, hogy az orvosok felügyeljenek mindent, hogy ne történjen baj. Nem az anya kényelme a fontos, sokkal inkább az, hogy egészséges baba legyen. Ráadásul panaszom nem lehet, mert habár ügyeletben szültem, nem éreztem idegennek a kh környezetet.

Plusz azért a csalás jelenléte is durván hangzik amúgy, nem tudtam volna magamra és a babára koncentrálni, ha anyám, öcsém anyósom sógornőim ott néztek volna, minrha valami tudományos filmet néznének.

Szerintem a vajúdás és a szülés ugyanúgy csak rád és a férjedre tartozik, mint a fogantatás. (Orvost leszámítva.) Nem kíváncsi rá a család.

Kórházban szültem. A vajúdás alatt csak a férjem volt velem. A szülésznő csak ránk nézett, aztán ment. Egy idő után annyira fájt, hogy csak befelé tudtam figyelni. Az se érdekelt volna, ha a Holdon vagyunk, csak ne zavarjon senki. Nem hiszem, hogy számított volna az otthoni környezet, a család kifejezetten zavart volna.

Vajúdás és szülés közben is csak "felügyelt" a doki és a szülésznő, hogy ha baj van, akkor nyilván ugranak. De senkit se érdekelt, hogy ülök, állok, sétálok, fekszek, és mindent a saját tempójában hagytak haladni. Se oxitocin, se nyomkodás.

Én nem kockáztatnám a baba életét. Versenysport múlttal rendelkező, 27 éves, egészséges, fitt kismama voltam, komplikáció mentes terhességgel, a családban sem fordult elő semmi komolyabb betegség. Vajúdás alatt mégis fél perc alatt úgy elkezdtem vérezni a semmiből, hogy ha nem kórházban vagyunk, mire bejutok, meghalunk én is és a baba is. Percek alatt ugrott fel a vérnyomásom 110 ról 270re. Ha otthonszülést választok, akkor egyikünk sem élne most.

Tanulva a saját példámból azt mondom, sosem lehet tudni szülés közben mi történik a következő percben. Egyik percben még vajúdtam, nem is éreztem magam rosszul, utána filmszakadás. Egy hétig voltam intenzíven, a méhem el kellett távolítani. Ha ez otthon történik, vége. Pedig kórházba indulás előtt még takarítottam, annyira jól éreztem magam.

Magyarországon nem biztonságos otthon szülni, nincs meg hozzá a feltétel.