Mit tesztek, amikor rátok tör a “hagyjuk az egészet” érzés?

Én önmarcangoltam.(ne vedd magadra kerdező, csak magamrol irok)

Engem olyan gondolatok találnak meg, hogy:

Lehet ez egy jel, hogy nekünk jobb ha nem lesz gyerekunk? Esély arra, hogy gondoljam inkább át mégegyszer? Rossz ember lennék, rossz anya lennék?

Az önostorozásból csak azzal probálok kitörni, lehet más a feladatom a földön. Segitene ha tudnám mi az. A munkám sem épp olyan, hogy életeket mentenék vagy ilyesmi.

Lemondani nem tudok Róla (még), él a remény bennem, mégha alaptalan is. Nem egészségügyi akadálya van, annyi biztos.

Probáltam elképzelni hogy lemondok, feladom, de olyat, hogy nem lesz, azt soha nem tudtam még kijelenteni.

Az örökbefogadástol tartok. Nem tudom el tudnék e fogadni egy idegen gyermeket. Biztos megszeretném es becsülettel nevelném, de elmondani azt hogy te CSAK azert vagy a gyerekem mert nem lehetett gyerekem, ezzel nem birok megbarátkozni.