Szeretnénk 2. babát de azért félek, másnál is volt ilyen érzések?

Ha tenyleg jol megvagytok es nincsenek olyan gondok hogy ez megtortenhessen csak epp nem vallod be magadnak se de legbelul tudod, akkor ez beloled fakad. Esetleg egy rossz csaladi minta. Elvalt szulok, elhagyott apukad barmi..

ugyanakkor normalis is, valamilyen szinten. Vagy egyszeruen nem bizol magadba ha igy lenne akkor megallnad a helyed egyedul is minden teren, esetleg es/ vagy kapcsolatfuggo vagy aki azt hiszi gyerekkel plane kettovel utana nem talal senkit es egyedul marad. Barmi. Lehet ha rajossz a felelmed gyokerere akkor hatarozottan tudsz donteni, vagy megszunik a szorongas.

En nekem pl sokszor az jut eszembe hogy mi van ha meghalna a ferjem, vagy barmelyik gyerekem ezek altal megszunne nekem az eletemben az egyetlen valodi kotodest ado kapcsolatom. Szo szerint ok az eyetlenek ami igazi. Mivel gyerekkorom problemas volt, igazi kotodes nem volt igy az elvesztestol rettegek nagyon. Ugy erzem nem tudnam tulelni egyik opciot se vagy hogy mondjam es soha tobbe nem lennek kepes es nem is akarnek senkihez se kotodni igy is gondom van ezzel. Emellett a jarulekos dolgok mint gyerekek eltartasa es hasonlok.. szoval nekem ebbol ered.

Lehet nalad nem ilyen drasztikus a helyzet mindesetre ha megvan az ok azt konnyebb orvosolni vagy ha csak realizalod az is segithet.

Teljesen normális, hogy félsz, mindenkiben vannak kétségek, ez egy nagy döntés, ami hatással van a te, a férjed, és az első kisgyerek életére is. Hasonló érzések kavarogtak bennem is, csak nálunk a 3. gyermekkel kapcsolatban. (A másik kettőnek ez milyen lesz, meg ott vannak a félelmek, mert ugye bármi történhet, egészséges lesz-e, nekünk lesz-e egészségünk, energiánk, erőnk, szeretetben felnevelni.)

Arra jutottam, hogy azt nem bánom meg, ha megszületik, de azt később biztos, hogy nem mertem vállalni.