Szerintetek nagyon korai?

"Csak az tart vissza, hogy sajnos én adok az emberek szavára"

Ha már most nem bírod elviselni, hogy mások mit beszélnek, akkor az elég jó intő jel, hogy várjatok.

Ha meglesz a gyerek, még bele is fog szólni mindenki, hogy hogyan csináld. És nem csak falun.

És nem csak fiataloknak szólnak be.

De arra meg kell érni, hogy tudd helyén kezelni.

Hogy ne borítson ki, hogy tudd szűrni az információt, hogy ne bizonytalanítson el, ne vigyen depresszióba.

Erre jó válasz nincsen.

Gyerek szüléshez 19-20 éves kor szerintem nagyon ideális, mert rengeteg türelem van, ha a gyerek iskolás lesz, te még elég fiatal vagy, hogy akár karriert csinálj stb...

DE a párkapcsolatok amik nem szokták ezt bírni.

37 éves vagyok és elég sok ismerös, barát családtag van/volt akik tiniként ismerkedtek össze, és aztán akár késöbb gyerek, házasság. Ök azok akik közül csak egyetlen egy pár van akik 50 évesen is így boldogok, akik ezt nem bánták meg. A többi mind mind elvált, vagy igen rossz házasságban él. A legtöbb esetben 27-35 éves kor között döbben rá valamelyik vagy mindkét fél, hogy hát igazából nem is éltek, hogy igazából másik emberrel nem is voltak együtt, hogy bizony ök többet akarnak az élettöl.

Én nem bántam volna ha fiatalon szülő lehetek. Na nem ennyire fiatalon de 22 éves korom körül simán bevállaltam volna.

De úgy alakult, hogy az a párkapcsolatom ami akkó volt az tönkre ment, mire 22 lettem. Utólag egyáltalán nem bánom, hogy neki nem szültem gyerket.

Most 29 éves vagyok, betöltöm a 30-t mire a babám megszületik.

Nem sajnálom, hogy így alakult, mert most vagyok olyan férfi mellett aki jó apa lesz.

Azt viszont sajnálom, hogy nem találtunk egymásra előbb.

De annak is van előnye, hogy mostanra biztos egzisztenciánk van.

Szóval mindkettőnek van előnye, hátránya.

A lényeg csak annyi, hogy ti ketten egyetértsetek.

Jav: akkor volt..

Nem tudom hogy sikerült ezt leírnom... :D

Amúgy ha tényleg ennyire zavar mások véleménye, akkor nem vagy felkészült

Biztosan le leszek pontozva, mert itt mindenki kacsalábon forgó palotába hajlandó csak hazavinni egy kisbabát és csilliárdokért járatja másfél évesen 8 szakkörre, de... szerintem, ha mindketten vágytok rá és komolyan gondoljátok, egyáltalán nem korai. Ha stabil a kapcsolat, együtt tervezitek leélni az életeteket, a párod egyetért azzal, hogy az elején neki kell eltartani hármótokat és azért alapvető dolgokra van pénz, illetve van hol laknotok, akkor szerintem nincs akadálya.

Én 20 éves voltam az esküvőnkkor, azonnal szerettünk volna gyerekeket, már egyetem mellett is. Sajnos nem jött össze azonnal, 6 évet vártunk az elsőre, de nem érzem, hogy ha korábban született volna akár a nagylányom, akár a tesói, akkor nehezebb/rosszabb/más lett volna. Ugyanilyen volt a kapcsolatunk, a világnézetünk, az elveink, minden... 😊

"Csak az tart vissza, hogy sajnos én adok az emberek szavára" - ezen lendülj túl, és minden rendben lesz.

Amennyire meg lehet ítélni pár sor alapján, átgondolt, tervszerű döntésről van szó.

Csak nehogy úgy járj mint én. Abba kellet hagynom a fogamzás gátlót egy betegség miatt.

Addig fel sem merült a baba(mármint közöttünk mint beszéd téma, én amióta őt megismertem azóta teljesen kiéleződtem arra hogy gyerekeket akarok) , de beszélgettünk a párommal a védekezésről hogy mi lenne a jó nekünk erre ő azt mondta ne védekezzünk én erre félig meghatódva félig kicsattanva az örömtől viccesen mondtam neki hogy "de tudod hogy akkor terhes leszek" az volt a válasz hogy "hát akkor az leszel". Ekkor 3 éve voltunk eggyütt 19 évesek voltunk. Rögtön az első hónapba terhes is lettem. Mikor elmondtam neki olyat láttam a szemébe mint még soha csillogot boldog volt (pont olyan volt mint amilyen reakcióra minden nő vágyik a párjától). Eltelt három nap és meg kérdeztem hogy milesz ezután hogy lesz stb. Erre ő közölte hogy ő erre nincs felkészülve anyagilag sem (kifogás) , lelkileg sem vetessem el. Akar gyereket de majd pár év múlva. Azt az érzést még az ellenségemnek sem kívánom, inkább csalt volna meg a szemem láttára.

Egyébként nekem is az a tapasztalatom a környezetemből, hogy akik ilyen fiatalon lesznek szülők azoknak mindig szétválnak útjaik, ha tervezett, ha becsúszott 10-8 nem marad együtt. Ahoz a sok feszültséghez ami a gyerekkel jár annyira nincsenek felnőve ezek az emberek hogy a kapcsolatuk sem birná el. Annyira máshogy gondolkoztam 19 évesen mint most 23 évesen hogy elszoktam gondolkozni hogy te úristen hogy gondolhattam ezt vagy azt egy adott dologról vagy hogy csinálhattam ilyet. És csak 4 évről van szó de rengeteget változott a gondolkodásom.

De ha téged a falubeliek véleménye érdekel akkor veszett fejsze alapból az egész dolog.

"Már gyűjtünk a közös lakásra." Együtt éltek egyáltalán? Mennyi idő lenne összegyűjteni a lakás árát? Mert ha mondjuk csak két év, akkor én előbb lakást vennék, és 21 évesen még mindig fiatal anyuka lennél.

"én nem vagyok ilyen bulizós, partner válogatós" Bocs, de ez kicsit viccesen hangzik egy 18 évestől. Szuper, hogy 18 évesen nem ment rajtad végg a fél falu, de azért 18 évesen kijelenteni ezt kicsit korai szerintem (én sem vagyok ribizli, de 30 felett láttam már egy s mást, 18 évesen még nem is éltél szinte).

Párod mennyit keres? Anyagilag ki tudnátok jönni, amíg te otthon vagy a babával?