Áldott állapot? Nektek mennyire volt az?

Nálam az első kb 20 hét volt kegyetlen. Eleve vérzéssel kezdtünk, így a 12. hétig progeszteront kaptam, addig nem is lehettünk nyugodtak, hogy velünk marad a pici. Mellé pedig olyan rosszulléteim voltak, hogy felkelni alig bírtam, csuklottam össze, lefogytam, legyengültem teljesen. Majd kiderült, hogy a baba mellé a sorstól jár egy mióma is. Egyelőre szerencsére nem növekszik, de nem is tűnik el. Egy percig nem éreztem, hogy ez áldott állapot.

Most 30 hetes vagyok, talán kezdek felszabadulni és élvezni. Mostmár a terhesség természetes velejárói vannak meg. Derékfájás, lábdagadás, mellfájdalom stb. Mégsem mondom azt, hogy a világ legcsodálatosabb érzése babát várni.

Nekem egyelőre igen

20. Hétben vagyok

Nem hánytam, émelyegtem

Nem fájt semmim

Nincs farkaséhségem

Csak növekszik a pocakom- mellem

És most egy kicsit hálát adok, ahogy titeket olvaslak

húúú nekem áldott volt, és nem éreztem terhesnek magam, hanem várandós voltam :) minden percét imádtam!! akárhányszor végig csinálnám(bár ha lesz még egy tuti nem ilyen lesz).

a szülés része nem volt jó...

Nekem az első terhesség 4. hetétől a 24. hetéig napi minimum 2 hányás volt, utána a szülésig egész nap émelygés. Végig olyan görcseim voltak hogy napi 6 magnézium tabletta mellett is sírva, visítva ébredtem éjszaka, nem ettem az átlagnál többet, de az edzést abba kellett hagynom és utolsó 2 hónapban ágyban fekvés volt így 20 kg-ot híztam, 34. héten elment a nyákdugóm, onnantól folyamatos folyás. A nagy hasam miatt aludni nem tudtam rendesen, bár már az 5. héttől kimerült voltam. Volt olyan, hogy borzalmasan kívántam valamit, férjem este 10-kor elment érte közértbe, és mikor hazaért vele és odaadta akkor elkapott tőle az undor, és mentem hányni (szegény..).

És ezek csak azok amik megmaradtak így 2 év után :D

Ennek ellenére én áldott állapotnak mondtam, mivel nagyon szerettük volna a babát, és az addigi életem legboldogabb perce volt mikor megláttam a pozitív tesztet. Aztán onnantól kezdve minden nap a legboldogabb nap, mert látom ahogy fejlődik, ahogy mosolyog... Simán megérte a szenvedés!

Nos a 2. terhességem szerencsére teljesen más, 11. hétben vagyok, és eddig nem is éreztem magam terhesnek. Nincs semmi panasz, nem híztam, a lányommal eljárok mindenhova (úszás, tánc, kirándulás, játszóház), fáradékonyabb sem vagyok. Talán emiatt még fel sem fogtam hogy jövő héten genetikai uh, és mindjárt átlépünk a második trimeszterbe. Sokkal gyorsabban telik az idő így.

Úgyhogy van remény hogy lesz jobb terhességed. Sok sikert a babához :)