Rágörcsölés kontra odafigyelés?

Azt még nem tudni :) Lehet, hogy segíteni fog az, hogy tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. Ez szerintem olyan, hogyha pl. 1-est kapsz a kollokviumon, de tudod, és tudod, hogy nem teljes gőzzel csináltad, az más érzés, mint amikor érzed, tudod, hogy mindent megtanultál, és valóban nem rajtad múlott. (nekem volt ilyen, aztán kiderült, hogy mindenki 1-est kapott, igen furcsa...)

szóval valószínűleg inkább arról van szó, hogy mivel eddig hiába inszemeztünk, nem figyeltünk annyira oda, attól tartok, azok miatt a kilengések miatt nem sikerült. Persze lehet, hogy nem, de ez a ? a legrosszabb. Egy hónap nem a világ, és aki lombikozik, szintén hasonlóan csinálja, sokat pihen, fehérjedús ételeket eszik, és bízik. Ha nem sikerül a 3. sem, akkor legalább ennyim lesz, a tudat, hogy most mindent megtettem.

Nem vettem támadásnak semmit sem, tényleg :)

Tudom, hogy sokan vannak az én cipőmben sajnos, és ez nagyon szomorú.

Mindenkit más nyugtat meg. Azt hiszem, engem most csak az tud megnyugtatni, ha legalább ezt a pár dolgot kontroll alatt tudom tartani.

Az elengedés nálunk nem jött be 1x sem, azóta, hogy próbálkozunk, elvégeztem egy posztgraduális képzést, tanultam sokat, munkára és munkahelyváltásra koncentráltam, egy időszakban a párkapcsolati problémák fedték el ezeket a gondolatokat.

Rengetek olyan időszak volt az elmúlt 2 évben, amikor nem ezen pörögtem.

Egyet tudok, hogy most teljes gőzzel bele adok apait-anyait, aztán meglátjuk, mi lesz. Ha megint semmi, akkor legalább most nem magamat fogom hibáztatni, és nekem már az is könnyebbség lesz.