A barátnőm lehet, hogy terhes? Most mit csináljunk? 20/F

Sziasztok, na végre van időm írni. Beszéltünk a barátnőm szüleivel, sőt még a saját szüleimet is felhívtam (ilyen azért ritkán van de ezt azért illik tudniuk). Ami elég váratlan volt számomra, hogy az én szüleim igazából örültek neki, pedig a barátnőmet még sosem látták személyesen csak meséltem róla nekik eddig. De ezek után mindenképpen haza kell vinnem őt is legközelebb ha megyek. Köztünk szüleimmel tényleg nagyon laza a kapcsolat szóval nekem ez elég sokkoló volt, hogy így reagáltak nem erre számítottam.

A párom szüleinek igazából már péntek este elmondtuk (fogalmazzunk így majd később kifejtem) mert aztán úgy alakult, hogy este átmentem hozzájuk. Először az anyukáját "csíptük el" , hogy mondani szeretnénk valamit és hogy üljön le inkább. Ő egyből rávágta, hogy "Már vártam, mikor jöttök ide. Terhes vagy igaz?" és hát mondta a barátnőm, hogy igen. Mert feltűnt, neki hogy ugye barátnőm nagyon furcsán viselkedik mostanában, tiszta ideg és sírdogál. Nemtudom sejtette-e csak vagy ez valami anyai megérzés de nem lepte meg. Csak leült tényleg és kérdezte, hogy és most akkor mit akarunk csinálni? Mi pedig magyarázni kezdtük a dolgot, hogy mi nagyon örülünk ennek és tudjuk, hogy nehéz lesz de mindenképpen meg akarjuk tartani. Hát én nem mondom azt, hogy örült végülis végig fogta a fejét, hogy most mi lesz és, hogy mi nem tudjuk ez mivel jár de én azt mondom egész jól fogadta. Bár nem lepte meg szerintem ez is közrejátszott.

Közben ugye barátnőm apja a nappaliban volt de az anyukája azt mondta, hogy szerinte inkább holnap mondjuk el neki. Mi meg nem igazán értettük de mondom jó oké. Aztán másnap reggel már elég korán kopogtak a szobaajtón, hogy menjünk ki egy picit, hát a párom anyja elég rendes volt mert átvállalta a dolog oroszlán részét és ő mondta el inkább a nagy hírt. Hát nem éreztem olyan jól magam a beszélgetés közben, elég jó vagyok szemkontaktustartásban de most nem nagyon ment. Hát tulajdonképpen itt az ment ami várható volt, hogy ez így nem lehet, hogy lehettünk ennyire hülyék, mi lesz most, még "alig ismerjük" egymást én le fogok lépni stb... Persze azért nekem is volt ehhez egy két szavam, mármint mi az, hogy én lelépek majd? Szóval volt egy kis veszekedés is meg hát előhoztak ugye olyan dolgokat is aminek kábé semmi köze a kisbabához, csak amolyan kötözködés volt, mi igyekeztünk azért jó képet vágni hozzá én sem szerettem volna ha felhúznak és esetleg valami olyat mondok amit megbánnék.

Na hát ez nem volt kellemes de végülis már ebéd idő volt szóval mindenki szétszéledt aztán az ebédlőasztal mellett folytattuk a dolgot. Igazából egész nap ezen ment a vita én már nagyon belefáradtam és láttam a szerelmemen, hogy ő is már nagyon ki van. Aztán őt lefektettem a szobájába mondtam, hogy pihenjen és aludja ki magát nyugodtan majd mindjárt jövök én is ez volt délután négykor. Hát végülis nem mentem mindjárt, kábé éjfélig beszélgettem az apjával, teljesen fel volt pörögve. Hulla fáradt voltam már de úgy voltam vele, hogy nem érdekel ezt muszáj végighallgatnom. Na hát végülis csak befejeztük aztán mehettem én is aludni, persze ma is csak ez volt a téma :) Vannak kétségeik de nagy nehezen feldolgozták, hogy semmi abortusz meg örökbeadás nem lesz most. De megbeszéltük ezt a továbbtanulás dolgot is és, hogy most akkor ki miben fog segíteni, meg barátnőm mostmár ugye nem Pestre fog egyetemre menni -mert oda akart- hanem itt jár majd, hogy közel legyünk hozzájuk.Ennek én is nagyon örülök én ugye nem idevalósi vagyok de itt járok és itt is lakok és a páromat csak a barátnői akarták minden áron elrángatni Pestre, de hát most a bulikról le kell mondania :) Szerintem nagyjából ez ennyi volt bár még lehet fognak balhézni egy-két dolog miatt de ma reggel már láttam, hogy a barátnőm nagyon ölelkezik az anyukájával nem is mentem oda zavarni inkább. Szerintem ha ő is túl lesz a kezdeti sokkon nagyon fog tetszeni neki a dolog, szerintem ő örülni fog nagyon a babának :) Jaaaaj... Meg kitalálták, hogy lakjunk ott náluk! Mert, hogy nehogymár az én albérletembe lakjunk, mert ott majd nem tudnak segíteni és higgyük el szükség lesz rá. Remélem ez ráér úgy 8-9 hónap múlva is mert én erre még nagyon nem állok készen, úgy értem az apósommal egy fedél alatt lakni, kábé idegenek vagyunk még. Szép házuk van meg minden, barátnőmnek is van egy jól elszeparált külön kis lakrésze szóval így ezzel nem lenne gond. Hát nem tudom még mi lesz, a barátnőm szerint "jól meglesztek hidd el :))) kedvel ám téged".

Holnap közösen megyünk megint nőgyógyászhoz, ugyan oda ahová már vittem a párom csak hát kiderült, hogy az anyja nagyon jól ismeri egyébként azt az orvost.

Amúgy az esküvő is szóba került. De én szerintem ez még nem aktuális én annyira nem ragaszkodom hozzá, szerintem nem az számít, hogy most papíron együtt vagyunk-e. Most itthon vagyok egyedül de már nagyon hiányzik a párom. Szeretnék mostmár mindig vele lenni, olyan csodálatos, hogy velem van egy ilyen lány. Most hétvégén is csak néztem ahogy beszél, annyira okos és olyan büszke vagyok rá, olyan éretten viselkedett ahogy kiállt a babáért és értünk is. Még ezt eddig nem is mondtam neki... De szerintem nagyon jó anya lesz. Én pedig vigyázok majd rájuk mostmár mindig. Még bele sem gondoltam igazából abba sem, hogy milyen nemű lesz majd fiú-e vagy kislány? Állítólag ezt nem lehet megmondani még csak majd azthiszem a 14 héttől (de lehet rosszul írom). Én kislánynak örülnék jobban! :))

Szóval most így állunk. Nagyon jól esik, hogy van aki érdeklődik, hogy mi újság velünk de tényleg :) Én csak azt remélem, hogy minden rendben lesz majd a babával meg a barátnőmmel is, nekem már más nem kell csak minden menjen úgy ahogy mennie kell, aztán én már egy életre boldog leszek. Majd a barátnőmnek is megmutatom lehet a kérdést bár tuti meg fog haragudni, hogy kiírtam hogy valentin-napkor mekkora bunkó volt velem :D :)