Lelkiismeret-furdalásom van, mert ugyan konkrétan nem tervezzük, mégis örülnék már neki?

6 éves kapcsolat, én idén 30, párom 31. Tavaly én kérdeztem rá, az ő terveiben mikor szerepel gyerek. Akkor azt a választ kaptam, még egy darabig biztos nem. Azóta viszont sokszor szóba került a dolog és a hozzáállása is megváltozott. Azt mondja - és én is ezt érzem rajta - innentől igazából akár jöhetne is. A bökkenő csak az, hogy úgy tényleg élesben nem állunk neki "próbálkozni". Hónapok óta csak Pharmatexet használunk, 1 hete pedig nem is védekezünk, naptármódszerrel "belefér" alapon. Titkon azt várom, mikor csúszik már be. És ettől rosszul érzem magam... Pedig igazából ő is arra "hajaz", idővel úgyis jön, "nem kell erőltetni". Viszont az miatt, hogy én meg ennyire várom, lelkiismeret-furdalásom van. Lesem a napokat, "majd talán most nem jön már meg". Persze mindig megjön, ilyenkor pedig csalódott vagyok... És mielőtt valaki azzal jön, gyerekesek vagyunk, beszéljük meg, hasonlók... Egymással tervezzük a jövőt, amiben hamarosan gyerek is szerepelne. Viszont kettőnk közül ő a racionálisabb, tisztában van vele, hogy onnantól ő apuka lesz és családfenntartó, ezektől pedig fél. És azzal is tisztában van, ha most azonnal tervezetten (!) teherbe esnék, az is húzna magával dolgokat. Évek óta tervezünk egy tengerparti nyaralást is, ami idén talán összejöhet, de egy olyan túrát is beterveztünk a nyárba, amit szintén nagyon várunk. Szóval ilyen apróságok igazából. Amiket azért jó lenne még megcsinálni előtte.