Császármetszés után mikor lenne érdemes újra babát vállalni?

Legyen tesó, nincs is azzal semmi gond...

A gond inkább azzal van, hogy írásodból az jön le (ha nem így van, akkor elnézést) hogy te MOST MÉG nem is a kisbabát akarod, hanem a szülést, hogy bebizonyítsd, hogy megy neked is.

Ezért először lelkileg gyere rendbe, ha kell, keress fel szakembert, aki segít, és utána jöjjön a testvér.

Egyébként nekem is császár volt, szoptatni is csak 4 hónapig tudtam, de annyira, de annyira hidegen hagy, hogy nem én toltam ki, soha, de eskü, hofy soha nem jutott még eszembe, hogy ezen keseregjek.

A lényeg, hogy ÉLETET ADTAM egy igazi angyalnak :)

Kérdező, ha megnyugtat, én fél karomat adtam volna a császárért. Hüvelyi úton szültem, de rosszul forgott és beszorult a szülőcsatornába. Ilyenkor már a császár bukó, hiszen nem húzhatják vissza hasi irányba.

Így alulról húzták, fentről nyomták, szerencsére épségben megszületett, nem lett baja.

Én szívtam, mint a torkosborz, mert utána a méhlepény se akart leválni, éppen szabad műtő se volt. Így érzéstelenítés nélkül, puszta kézzel tépkedte ki az orvos, darabokban. A férjem végignézte, mondta, hogy úgy nézett ki, mintha csirkemájat szedne ki belőlem. Az orvos mögött a fal is véres lett.

A szülés lófütty volt ahhoz képest. Kiderült, hogy a lapátkezű orvos ökle nagyobb, mint a gyerek fejátmérője. Vagy 10-20 alkalommal nyúlt fel és ökölbe szorított kézzel húzta ki a kezét - hát inkább szültem volna még párszor, csak ezt ne...

Tőlem a doki a terhesség végefelé megkérdezte, hogy hogyan szeretnék szülni, félek-e valamitől, stb. Mondtam, hogy elsősorban teleportálással, de ha erre nincs lehetőség, akkor tökmindegy. Felőlem a fülemen is kihúzhatják, legyen egészséges és én se maradjak ott.

Nem bántam volna a császárt se, a cél tényleg az volt, hogy a gyereket egyben, egészségesen kijuttassák a külvilágra. BÁRHOGY.

A császár kontra hüvelyi szüléses vitákat olvasva mindig felröhögök magamban, hogy akkor én most minek számítok? Mert estemben az orvosok szültek, én csak ott voltam és elszenvedtem :)

A vérveszteség miatt tejem se lett, viszont ezen se problémáztam. Próbáltam, pár csepp jött csak hetekig, aztán hagytam a francba. Gyerekorvosnál egy kérdés erejéig meglengettem, hogy ilyenkor mi van: ő vállat vont, hogy a tápszer pont azt a tápanyagmennyiséget tudja, mint az anyatej, semmi extra. Úgyhogy tápszeres lett és valóban nem igazolódtak be a tévhitek sem: nem beteges (már másfél éves), nem érte semmilyen hátrány.

Javaslom, hogy hosszútávon gondolkozz: a végcél egy boldog, egészséges felnőttet nevelni a gyerekből. Ehhez a szülés módja gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá. Az a közel 20 éves, mindennapos együttélés, rezdülések, közös élmények, példaadás, na az, ami számít. Az már nevezhető teljesítménynek.

A szülés számomra nem az, mert a gyerek kijön valahogy. Magától, segítséggel, de bent nem fog maradni. A nagy feladat inkább utána jön. És az lassú, sok éves feladat, ahol érdemes az egyensúlyt megtalálni, mert általában az szokott jóra vezetni.