Hogy tudtátok túl tenni magatokat minden hónapban a negatív teszteken?

A fiam anno elsőre összejött. A kistesó 2. hónapban sem akart. Tudom, piti kis idő, de ha tetszik,ha nem, rágörcsöltem. Azt hittem,hogy ő is egyből összejön, és csalódott voltam,hogy nem. Most, a 3. hónapban, a családban betegség történt, nem is figyeltem az egészre. Sőt talán 4-szer lehettünk együtt egész hónapban. Észrevettem,hogy két napja késik. Teszteltem, pozi lett. 7 hetes leszek.

Szóval nem tudom,hogy van-e abban igazság,hogy ha az ember teljesen eltereli a figyelmét, akkor sikerül, de nálunk valami ilyesmi történt. De biztos, hogy magadtól nehéz ezt elérni, de meg kell próbálni. Kezdj valami teljesen újba. Mondjuk egy új hobbi, vagy sport stb.

Nos......

úgy: így kell lennie!

ennyi

Én nem paráztam ennyire rajta. Hónapokig próbálkoztunk, mire összejött a kisfiunk, nyilván reménykedtem, hogy na, majd most, de aztán mindig megjött a vérzésem, ami rossz volt nyilván, de nem voltam tőle padlón, úgy voltam, hogy majd legközelebb, teszünk, hogy sikerüljön, de e körül forgott az összes gondolatom. Aztán össze is jött.

Szerintem ha valakinek már csak e körül tud forogni az agya és ennyire rágörcsöl és elkeseredik, csak mert nem jön össze az adott hónapban, az már régen rossz.

Nyilván aki tervezi, abban benne van minden hónapban a remény, hogy na, majd most, illetve érez csalódást, ha éppen abban a hónapban nem sikerül, de bízni kell, hogy majd a következőben fog.

Egyébként szerintem sokkal ritkább az, hogy valakinek rögtön összejön. A legtöbb párnál szerintem kell pár hónap. És addig felesleges görcsölni!

3x lettem babás egyszerre,ebből 2 kicsit meglepetés is volt..

Aztan mikor ujra elterveztuk a következőt 13honap utan sikerült.Kivizsgaltak,semmi bajunk nem volt es fiatalok is vagyunk..

Ennyi idő kellett,valoszinu a rágörcsölès sem segített.

Sajnos ötletem nincsen hogyan kell megfeledkezni róla,szerintem nem is lehet.En próbáltam minden menzi korul jol lefoglalni magamat,hogy meg véletlenul se azon kattogjak vajon megjon e.

Sok sikert,es csak türelem!

nem vettem több tesztet, nem idegesítettem magam rajta.

csak tervezgettem, nézegettem a kocsikat, kisruhákat

Mi 3 éve várunk az első gyermekünkre. Ez idő alatt voltam 'fent' és voltam 'lent' is: az első évben még bizakodó voltam; nem 'programoztuk' az együttléteket, csak ahogy jól esett. A második évben én rágörcsöltem, de ezt igyekeztem nem 'rárakni' a páromra: ovuteszteltem, -de úgy, hogy ő ezt ne tudja- és próbáltam jó időben (is) elcsábítani őt. Ebben az időszakban minden hónapot csalódásnak éltem meg. Egy rakás negatív tesztet produkáltam (volt, hogy egy napon több különböző tesztet is csináltam, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy megint nem sikerült, pedig tudtam, hogy jókor voltunk együtt...) A harmadik évben eldöntöttem, hogy én ezt így már nem csinálom tovább, mert egyrészt nem is lett eredménye; csak arra volt jó, hogy egyre rosszabbul érezzem magam a bőrömben... Azóta nem teszteltem többet. Akkor szeretjük egymást amikor jól esik. A remény persze minden hónapban megvan, de nem kesergek sokat, ha nem sikerül; egy új lehetőségnek fogom fel a következő hónapot. Rájöttem, hogy a nagy akarásnak csak nyögés lesz a vége. Sokat 'dolgoztam' azon, hogy pozitívan tudjak hozzáállni ehhez a helyzethez. Hogy ne a kudarcot, hanem a következő esélyt lássam magam előtt.

És persze kértünk orvosi segítséget is: kiderült, hogy mi a probléma nálunk és bízom benne, hogy most már az orvostudomány közbenjárásával sikeresek lehetünk!