Akarok gyereket? Nem vagyok benne biztos.
Milyen az, amikor az ember AKAR gyereket? Én ezt nem érzem. 33 vagyok. Sosem éreztem azt, hogy szükségem lenne gyerekre. Amikor összeházasodtunk, és elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk "az utódnemzéssel", az első 3-4 hónapban esküszöm, nagyon vágytam rá. Minden nap lestem magam, hogy mikor lesz az első terhes tünetem. Terveket szőttem, hogyan mondom el majd a leendő apukának... Aztán csak kiderült, hogy nálam gondok vannak, nincs rendszeres mensim, az is lehet, hogy peteérésem sincs. Ez nagyon fájt egy-két hónapig, kutyául szenvedtem, hogy nem tudom beteljesíteni női mivoltom célját. Aztán már megint nem akarok gyereket. Nem vágyom rá. És bosszant a dolog, hogy mindenki azt várja tőlem, mióta férhez mentem, hogy mikor szülök már. Hát mi vagyok én? Egy nyomorul tenyészkoca, akinek az az egyetlen célja, hogy kihordja az utódot? Ennyi a nő lényege???
Vagy másban is vannak ilyen kétségek arról, hogy akar-e gyereket?
A szoptatást pl. nagyon gusztustalan dolognak gondolom.
Nem tudom elképzelni magam anyaként. Borzasztó nagy felelősség is, és ráadásul a mai gyerekek.... nem is a szüleik nevelik őket, hanem ez a sz@@r világ. A TV meg az internet. És ez nem a szülők hibája!!!
Miért vagyok ilyen abnormális, hogy nőként nem vágyom a gyerekre???? Hogy beszéljem meg ezt a férjemmel? Mert ő meg szeretne!
Amúgy, ha egyszer valami csoda folytán mégis teherbe esnék, biztos örülnék neki.
De most ezt nem tudom elképzelni.
Ezt most a sikertelenség miatti sértettség. Kicsit olyan "tudod mit nyuszika, b... meg a fűnyírodat" eset.
Az, hogy a gyerek rossz van nevelve az de, a szülők hibája. Tudom, könnyű mindent a külvilágra fogni, de az alapokat a szülők teszik le.
A külvilágnak való túlzott megfelelési kényszerrel kellene kezdened valamit, mert gyerekvállalásnál begolyózol tőle. Ami viszont a gyereknek se tesz majd jót. Egy pszichológust érdemes lenne keresni, ő segítene ezt elsimítani benned.
Én is ígyvoltam vele hogy vágytam a gyerekre, aztán amikor nem jött hónapokig, több évig akkor feladtam és úgy voltam vele nem is kell nekem gyerek, tökjól elvagyunk így is, elég nekem a kutya...stb.
Hálistennek a párom sosem adta fel, mindig mondogatta hogy lesz gyerekünk. Nem hittem benne és erre pár hónapja egyszercsak késett és pozi lett a tesztem.
Tökre örültem neki de csupa aggódás az egész. Még csak 17 hetes vagyok de sokat aggódok hogy vajon jól van e baba, él e még, mi lesz a következő uh-n, egészséges e...
Semmi baj nincs veled. Szerintem nálad is csak a védekező mechanizmus kapcsolt be és azért nem vágysz már a babára mert úgy gondolod úgysem lesz soha és a csalódottságtól, bánattól úgy véded magad hogy inkább nem is vágysz a gyerkőcre.
Ha így van és még nem jársz dokihoz akkor menj hogy kiderüljön miért nem jött még össze.
Ha viszont már tényleg egyáltalán soha nem akarsz gyereket akkor mondd el a párodnak és ha menni akar engedd el hogy találjon mást aki szeretne gyereket.
Nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy nem lehet, és hogy kivizsgáltak-e rendesen. De ha esetleg nem, és valami hormonális dolog, akkor keresd meg a Mens Mentist, menj el, ott majd rendbe raknak, reményt adnak, és máris visszatér a kedved, mert szerintem is csak elkeseredett vagy, ami természetes.
Babák kapcsán meg soha ne azt nézd, hogy milyen a mások gyereke, és azokhoz hogyan viszonyulsz, mert a saját gyerek az más. Olyan lesz, mintha Neked lenne egy részed, tehát nem fogsz undorodni, nem fog idegesíteni, nem lesz zavaró, stb. stb.
Kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!