Akiknek nehezen jön össze: titeket nem idegesít, hogy mindenki azt kérdezgeti, mikor jön a baba?
Együttérzek!9hónappal ezelőtt kezdtünk bele a babprojectbe,és láss csodát,akkor kezdtek el jönni a kérdések!
Én is annyival szoktam lezárni,hogy de majd valamikor lesz,csak wztvelég bunkón jelentem ki,hogy eszükbe se jusson tovább kérdezgetni!;)(
Ó, igen, a "biztos túlságosan akarjátok" a másik kedvenc. Jó, akkor majd holnaptól nem akarom, végülis így megy ez...
Január óta próbálkozunk, akkor össze is jött, de műtéttel befejezett vetélés lett a vége februárban, így különösen jó, hogy folyton csesztetnek a témával... ha 5 percre elfelejteném, tuti, hogy emlékeztet rá valaki egy ilyen kérdéssel. És ne görcsölj rá, de mindenki ezen lovagol...
Az esküvőnk után egy héttel kérdezték először. Akkor kezdtünk próbálkozni, és nagyon meglepődtem, hogy máris eredményt akarnak vagy mi a szösz. Nagyon hamar összejött de sajnos elvetéltem, a kérdések meg záporoztak, volt, akinek a fejére zúdítottam a storyt, hogy vegye már észre magát. Mikor a pihenőidő és újabb néhány hónap után összejött a notórius kérdezősködőknek nem is mondtam meg nagyon sokáig, hadd tépelődjenek még...nagyon gáz, hogy ilyen tapintatlanok ebben a kérdésben. Szerintem nyugodtan közöld, hogy mi a szitu, nincs benne semmi kínos és legalább leszállnak rólad.
A rágörcsölős tanácsokért börtönt osztogatnék!
Mi teljesen titokban álltunk rá a projektre. Senki se tudta a családból, hogy gyermeket szeretnénk. Három évig vártunk a csodánkra és egy orvos látogatást, egy kezelést sem mondtunk el. Talán jobb is volt így, hiszen emiatt soha senki nem kérdezett rá direktbe, hogy: "Naaaaaaaa?! Van valami már?!"
Párszor, családi összejöveteleken kérdezték, hogy nem gondolkoztunk-e még gyerekvállaláson, de nevetve mondtuk mind a ketten, hogy majd később, még élni szeretnénk.
Persze, ehhez lelkileg baromi nagy akaraterő kell és az, hogy mind a két fél egyetértően ugyan azt, ugyanolyan laza stílusban előadja. Sosem kételkedtek a rokonok.
Illetve még egyszer futottunk össze a férjem húgával abban a kórházban, ahol a mi dokink dolgozott. Egy éjszakás kalandból maradt terhes és megkérdezte tőlünk, hogy mit keresünk a nőgyógyászaton?
Mi meg reflexből azt válaszoltuk, hogy látogatóba jöttünk. Nem beszéltük meg előre, hogy mit mondunk, ha esetleg összefutunk valakivel, mert Bp-n van pár szülészet, így nem készültünk fel rá, de az apró füllentéseinknek köszönhetően már egymásra hangolódtunk emiatt.
Mikor kiderült, hogy terhes vagyok végre valahára, akkor is csak a 15. hét után mondtuk el. Igaz, akkor voltunk 4D-n elsőnek (összesen 3 alkalommal voltunk) és csináltattunk mindenkinek egy puzzle-t (pont karácsony volt). Ezt kapták a szorosabb rokonok az ajándékok mellé bónusznak.
Volt ám meglepetés este, amikor anyukám kirakta.. azonnal felhívtak telefonon. :)
Ez egy kisváros, erőszakos, mindenbe belepofázó emberekkel. Volt már, hogy azt mondtam, majd csak később szeretnénk, de hallgathattam egy órán át, hogy "de hát most vagy a legjobb korban hozzá" stb, attól még rosszabb volt. Nem tudsz jót válaszolni. Szegény anyámat is folyton azzal piszkálják, hogy mikor lesz már unokája, mikor annyit mond csak, hogy "majd egyszer", akkor meg elkezdik sajnálni, hogy nem unokázhat, pedig hogy szeretne már.
Nem tudok már mit kitalálni, hogy leállítsam az embereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!