Hány évesen terveztétek az első kisbabátokat?

Minden úgy alakult ahogy elterveztétek?

Nekem nem, a kálváriám elég hosszú, előre is elnézést érte! Én 23 éves korom körül szerettem volna babát, viszont 17 évesen az egyik tesióra alatt rosszul lettem, véreztem, hányingerem volt, és jobb oldalt nagyon erős görcseim voltak. Azonnal kórházba vittek, ahol kiderült, hogy a jobb petefészkem tele van cisztákkal, és azok közül az egyik okozza a tüneteket, később kivették a petefészkemet, a bal oldalinál pedig megállapították, hogy a petevezetékem elzáródott és meszes, így későbbiek folyamán azt is el akarták távolítani. Barátomnak, aki hat évvel idősebb nálam, közöltem, hogy köztünk mindennek vége, nekem soha nem lehet gyerekem, és nem akarom őt így bántani, hiszen neki minden vágya egy kisbaba volt. Napokig sírtam mire beletörődtem, párom nem hagyott el, még jobban szeretett és támogatott mint előtte. 18 és fél éves lehettem amikor görcsölni kezdtem, erős hányingerrel, azonnal rohantunk a nőgyógyászatra, ahol vért vettek, mert uh-n semmit nem láttak, de rögtön a petefészkemre gyanakodtak. Másnap amikor visszavittem a véreredményemet, az orvos azonnal elküldött hüvelyi uh-ra, mert a hcg szintem az egekben volt. Az uh-n a nővérke csak annyit tudott ismételgetni, hogy petezsák, ott egy petezsák!!!!!!! Csak sírni tudtam, nem bánatomban, bár bizonytalan voltam, hiszen ilyen fiatalon nem számítottam semmi jóra, sem a családomtól ,sem senki mástól. De 9 hónap múlva csodaszép kisfiam született, bár kis tesóra nincs remény, mert a méhem nem bírna még egy szülést, sajnos a szülés majdnem az életembe került de legalább én is átélhetem az anyaság örömeit!!!!!!!!! Egy boldog 5 hónapos napsugár anyukája!