Most mi tévő legyek?

Találkoztam egy fiúval, aki jófejnek tűnt. Tök jól beszélgettünk, aztán felhívott a lakására. Gondoltam, hogy ebből nem csak csevegés lesz, de vettem egy nagy levegőt és igent mondtam. (Már nagyon rosszul éreztem magam, hogy mindig nyuszi vagyok ilyen téren.) Egyébként erős nőnek tartom magam – természetesen fizikailag – ahhoz, hogy lerázzak egy pasit. De sajnos nem így történt. Amit még fontos megjegyeznem az az, hogy soha nem voltam semmilyen formában pasival. Tehát semmi nem volt még pasival. Visszatérve a story-hoz… Elkezdett csókolgatni, meg ölelgetni és jól esett hogy valaki törődik velem, aztán egyre jobban bevadult. Eleinte amikor mondtam neki hogy ne, akkor abbahagyta, de végül mindig „visszatért” hozzám, és folytatta. Én igazából nem akartam kimutatni semmi olyasmit, hogy nekem ez bejön, de kiolvasta a szememből, hogy feltüzelt és lehet hogy volt benne valami, de nem akartam semmit. Aztán tényleg egyre vadabbul csókolt, meg simogatta a lábam között, meg a mellemet is kényeztette. Aztán levette a pólóm, majd a nadrágom. Ekkor természetesen tiltakoztam meg nem is. Aztán a lábam között kényeztetett, de annyira bevadult, hogy levette ő is a nadrágot, közben lefogta a kezem, hogy ne tudjam eltolni a csípőjét. Tiltakoztam nagyon, de meg sem tudtam mozdulni. Csak annyit mondott, hogy „Nyugi!”, és valahol nyugodt is voltam meg nem is. Aztán amikor betette a péniszét jól is esett meg nem is. Idővel megkértem, hogy nem-e lehetne gumit húzni, de füle botját se mozdította. Később csak annyit mondott, hogy: „Nyugi, nem fogok beléd élvezni!”, de ez engem nem nyugtatott meg. Végül kb. 10 perc után kivette, és elvileg zsepibe élvezett, de pontosan nem tudom, sötét volt… Csak annyit láttam, hogy tényleg valamit csinál a zsepivel. Aztán nekem is adott egy párat, hogy megtöröljem a puncim… Aztán megkérdeztem tőle kétszer is, hogy „Tutira nem élveztél belém?”. Erre ő azt mondta, hogy „Tutira. Ne izgulj már ennyit. Én sem akarok gyereket!”…

Nagyon félek, hogy mégis terhes lehetek. Totál ideg vagyok. Ez már lassan egy hete történt. És nagyon nagyon félek. A szüleim kinyírnának. Igazából nem is vagyok velük olyan viszonyban, hogy elmondjam nekik, még anyumnak sem… Nem tudom, mit tehetnék. Egyik ismerősömnél felhoztam ezt a témát, de nem mondtam el neki hogy mi volt a helyzet és azt mondta, hogy „Nem olyan könnyű teherbe esni.”. De ez engem akkor sem nyugtat meg. Mit csináljak? Kérlek adjatok tanácsot.

(Tudom, hogy az én hibám, de utólag könnyű okosnak lenni. Sajnos ez van. Megtörtént és változtatni vagy javítani szeretnék a helyzeten.)