Ilyen hormonszint mellett van esélyem egyáltalán babára?

Hú, ez tök jó! Majdnem olyan a történeted, mint az enyém.

Nekem nem jött meg (mint általában), ezért elmentem a dokihoz, hogy adjon fogamzásgátlót, mert kicsit kipukkantam idegileg a sikertelenség miatt + építkezésbe kezdtünk, így gondoltam, jobb ha most nem idegeskedem még a negatív tesztek miatt is. Erre megnézett uh-on és vigyorogva közölte, hogy most egy darabig nem lesz szükség fogamzásgátlóra. Nem is mertem elhinni a 12. hétig. A páromnak és anyumnak is csak a 9. héten mondtam el.

Nem merek még sok sikert kívánni, nehogy elszóljam magam, de szorítok, hogy minden simán menjen és rendben legyen veletek! :)))))

Ha 3. hétben lehetsz, az még tényleg nagyon fiatal terhesség. Csoda, hogy a doki már látta. Az első terhességemnél nekem is elég későn mutatta ki a teszt, de a doki már látott valamit/valakit.

Ügyesek legyetek!

Á.

Milyen picike és mégis mekkora öröm, igaz?!

Sok sikert! Á.

Szia!

Nagyon sajnálom a történteket.

Annyira hasonlít a történeted az enyémre, hogy hihetetlen.

Leírom, mi történt az "első babánkkal", de kérlek, ne vedd magadra és igenis bízzál még, hogy lehet egy kis babóca a pocakodban.

Nekem is úgy történt, mint neked. Voltam dokinál és láttuk, amit látni szerettünk volna. A dokim elküldött vérvételre, ami nekem is negatív lett. Rá 2-3 hétre elkezdtem vérezni. A dokim épp szabin volt, így bementem a kórházba, ahol kikaptam egy "hentest", aki úgy megkínzott, mint még soha, senki. Közölte, hogy én csak menstruálok és honnan vettem azt a hülyeséget, hogy terhes vagyok és ha ezzel akarom kijátszani, hogy be kelljen fizetnem a 300Ft-os vizitdíjat, akkor rossz lóra tettem, mert ő engem "leleplezett" és igenis fizessem ki a pénzt, különben hívja a biztonságiakat. Nekem mondjuk volt 2 elég halvány, de látható + tesztem, de ettől teljesen kiakadtam. Mikor mondtam neki, hogy a kollégája is vizsgált és látta, amit én, akkor a dokimat is lehülyézte. Arra nem gondolt, hogy 27 évesen talán menstruáltam már párszor, tehát, ha csak a havi bajom lett volna, nem rohantam volna vele kórházba, de hát akkor nem tudtam neki mit visszaszólni annyira letaglózott és annyira elkeserített, hogy csak álltam ott és hebegtem. Olyan szinten nyomkodott, döfködött a hüvelyi uh-gal, hogy utána alig bírtam felállni, amiért persze megint kaptam, hogy sokan várnak ám még odakint...Mindegy a lényeg, hogy tudom, hogy volt odabent valaki, csak nem akart valamiért velünk maradni; biztos volt oka a történteknek, bár nem volt egyszerű feldolgozni és elfelejteni sosem fogom, még így sem, hogy itt a gyönyörű kislányom.

Szorítok, hogy hátha! Nem nagyon lehet ilyenkor okosat mondani, de próbálj erős maradni, mert ha kiborulsz, azt még jobban megsínyli a szervezeted. Most biztos pihenni kell pár hetet, ha beigazolódik a legrosszabb, de maradj erős és csak előre nézz!

Á.