Akinek nehezen jött az első baba, hogy álltatok a második baba kérdéshez?
Szeretnénk kistesót, de már most egyrészt reménytelennek érzem, hogy "csak úgy" összejöjjön: kvázi egy maratoni küzdelmet látok addig is, másrészt meg nem akarom az állandó stresszt, szeretnék úgy hozzáállni, hogy a végére az első baba is szerencsére :) összejött, a második is jön majd, ha jönni akar.
Ti lelkileg hogyan álltatok ehhez vagy nem gondolkoztatok ilyeneken?
Mi 3 hónapja nem védekezünk, nekem most kezd leesni, hogy ez se lesz könnyebb, de baromira nem várom az egész hercehurcát, hogy orvostól orvosig járjunk, gyógyszerek, stb... Valahogy én is azt hittem, hogy na, majd most könnyebb lesz.
Az első baba előtt volt vetélésem, rengeteg kivizsgálás, stb, aztán andrológus és nőgyógyász egybehangzóan állította csak lombikkal lehet közös gyerekünk, ehhez képest természetesen fogant meg, szóval ezért vagyok bizonytalan. Mert az alapproblémáink nem változtak, de mégis sikerült (igaz többféle gyógyszert/vitamint stb-t szedtünk akkor mindketten).
Az elsőre 3 évet vártunk, 2,5 év után kerültünk egy jó orvoshoz, aki 5 hónap alatt segített.
Most, mikor kitaláltuk, hogy jöhet a tesó, rögtön elmentünk, és mivel megvolt a kórelőzmény, nem kellett vizsgálgatni, lapart csinálni stb., csak felírta, amit kellett, és az első hónapban sikerült! :)
Sok sikert Neked is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!