Szerintetek, aki ide írogat kérdéseket, vagy/és válaszokat, arról elmondható ez alapján, hogy ráfeszül, vagy görcsösen akarja?

A legtöbb kérdés elég beszédes, de szerintem vannak olyanok is, amelyeknél érződik, hogy tényleg csak tanácstalan és kíváncsi mások tapasztalatára.

De a zöme igen, görcsösen akarja. Ami valahol természetes, mert ha valaki régóta anya szeretne lenni, egyszerűen nem tudja nem akarni. Ha meg már akarja, ne adj' Isten évek óta küzd érte, rossz tapasztalatokkal, akkor érthető, hogy ez az akarás ráfeszülés is egyben.

Belőlem egyértelműen együttérzést és segítő szándékot váltanak ki, de legtöbbször nem tudok olyat írni, ami segítene egy elkeseredett helyzetben. Akkor szoktam leginkább -lehetőleg- tárgyilagosan válaszolni, ha irreálisan hiú ábrándokat kergetnek a kérdezők, vagy a válaszadók ébresztenek benne nem reális reményeket. De sokszor inkább csak elolvasom és magamban szorítok neki.

Rengeteg kérdés viszont idegesítő, értelmetlen, önáltató baromság, és látszik, hogy a kérdező még az alapvető élettani, anatómiai folyamatokkal sincs tisztában, de nem is érdekli, nem is azért kérdez, csak üres gratulációkat vár.