Bevallaljuk a 19 hónap korkulonbseget?

Nekem a második is eléggé váratlanul kopogtatott az ajtón. 18 hónap lett a korkülönbség.

A férjem azt mondta, ha ennyire akar (orvosi kezelés alatt álltam, elvileg nem is eshettem volna teherbe), akkor jöjjön. Eleinte nem tűnt jó ötletnek, főleg az első 2 év volt iszonyat nehéz, többször is sírtam. Most már iskolások, örülök, hogy bevállaltam. Főleg azért, mert így letudtam a babázós időszakot. Nálunk én voltam a családfenntartó, aki jól keres, nehezen adtam volna fel megint a normális anyagi életet, főleg hogy ott van egy gyerek. Ráadásul mindig lett volna indok, pl. költözés, munkahelyváltás... szóval nekünk végül jól sült el. A gyerekek imádják egymást, jó programokat lehet velük szervezni, mert egy szinten vannak.

nálunk 21 hónap van a gyerekek között mi direkt kis korkülönbséget akartunk..

Szerintem ha már összejött az a baba tartsátok meg!!!

Nálunk 1 perc a különbség a fiam és a lányom között. Ennél jobban nem is sikerülhetett volna, és imádják is egymást.

Egyébként szerintem minél kisebb a korkülönbség annál jobb. Gondolj bele, ha 3 év a különbség, akkor mire az egyik 7 éves nagy gyerek, a másik még csak 4 éves kicsike. Engem (3 év különbség) és a férjemet (7 év különbség) is piszkosul zavarta anno, hogy az "utánfutó" mindig ott loholt, bárhová mentünk. Vinni kellett, ha moziba mentünk a barátokkal, s ha hozzánk jöttek, akkor is mindig ott ette a fene. Persze mára már egész baráti a kapcsolatom a tesómmal, de évente csak 5-6 alkalommal találkozunk. A sógoromat meg talán 2-3 alkalommal látjuk egy évben. Még ha éppen egy városban tartózkodunk, akkor sem találkozunk feltétlenül. Biztos van ebben köze annak is, hogy más volt az érdeklődési körünk, a barátaink, s mikor kezdtem igazán megkedvelni a tesóm, akkor kerültünk külön városba a tanulmányok miatt (én 18, ő 15 volt, kb akkor értük el azt a szintet, hogy közelített az érdeklődésünk).

Nem azért írtam, hogy elítéljetek, csak azért, hogy belásd, nem baj, ha hamarabb jött, legalább hasonló lesz az érdeklődési körük, barátaik, s könnyebben fel is dolgozza a nagy a traumát (mert igenis trauma, akkor is, ha várta a tesót, sőt ő kérte), hogy nem ő már a család kicsi kincse.