Sikertelenség feldolgozása, miért nem tudom átkapcsolni az agyam? (többi lent)

8 hónapja próbálkozunk. Az elején még én is úgy álltam neki mint bárki más. Izgatottan vártam a nemvártat, nem görcsöltem a témára, élveztük egymást. Aztán ahogy teltek a hónapok, jöttek a kivizsgálások (minden rendben volt, csak vitaminokat kaptunk), elkezdtem mérni a hőm, az ovulációt és igyekeztünk a megfelelő időpontban együtt lenni. Aztán jöttek a kiborulások, sírógörcsök, újabb sikertelenség és rágörcsöltem.

Aztán június elején pozitív lett a teszt. Soha nem éreztem még ekkora boldogságot és megkönnyebbülést. Volt izgatott közlés a férjemmel, sírás, boldogság, minden. Aztán pár nap múlva elvetéltem (orvos igazolta), hát majd megszakadt a szívem.

Azóta úgy-ahogy sikerült már feldolgozni a történteket és már vágyom egy újabb terhességre, de mégis egyszerűen képtelen vagyok átkapcsolni az agyam . Volna elég dolgom (munka, költözés, barátok, sportolás, programok bőven), mégis akármit csinálok, akármennyire lefoglalom magam, állandóan ezen jár az agyam.

Ráadásul sógornőm bejelentette, hogy 2. babájukat várják. Szinte ránézésre teherbeesik. Ez nagyon sokkolt. Nem sajnálom tőle, de elszomorít, hogy nekem csak 2 nap boldog terhesség jutott, ennyit tapasztalhattam csak meg az anyaságból. Anyósom persze úgy közölte a hírt, hogy nektek mikor lesz már baba, mire vártok...

Tudom a tanácsokat, már rengeteget kaptam. Tudom ne görcsöljek rá, tudom élvezzük az együttlétet, tudom foglaljam le magam. De addig, amíg annyire szeretem a párom, hogy az élet legnagyobb ajándékát akarom neki adni, addig nem tudok lemondani erről. Ördögi kör és nem tudok kikerülni belőle.

Csak ki akartam írni magamból a bánatom.

Talán ha Te is kiírjátok magatokból, könnyítünk egymás lelkén. Várom a történeteket.