Lányok, hogy dolgozzátok fel a sok-sok sikertelen hónapot? Én már mindent kipróbáltam:tea, gyógyszer, popsi alá párna, számolás, hőmérőzés. Nem tudom mi tévő legyek, hónapról hónapra nehezebb.

szia!szerintem ne add fel!!Soha nem lehet tudni hogy éppnen mikor fog "kopogtatni a gólya". Csak ne görcsölj rajta, bár tudom hogy könnyű ezt mondani, de lehet hogy mikor majd épp nem számítasz rá vagy csak nem gondolsz rá épp akkor fog összejönni!

Sok sikert és kitartást!

Szedjél Premens tablettát,sok meddőnek gondolt nőnek segített már!Igaz drága,de megéri!

Sok sikert!

Szia!

A válaszom: Nehezen, nagyon nehezen.

Mi 8-9 hónapja próbálkozunk, és most is megjött.

A párommal voltunk vizsgálaton, vele minden rendben, én jövő héten megyek a dokimhoz, a véreredményemmel.

Nekem a legnehezebb, így hogy tudom, hogy elvileg a páromnak "nincs baja", hogy hogy mondjam el neki, hogy megint megjött.

Már ő is nagyon szeretne babát, de soha nem bánt meg azzal, hogy "rám fogja, miattam nem jön a gólya".

Szeretjük egymást, de nehéz, várni újra együtt lenni anélkül, hogy az ember ne gondolna arra, hogy NA TALÁN MAJD MOST.

A másik nagyon nehéz, hogy a sógornőm 5 hónapos terhes, tudja hogy mi is már nagyon szeretnénk babát, és erre mégsincs tekintettel. Mindig a babáról beszél, és azt mondja, hogy "jaj tudod milyen érzés ez, meg az". Erre a válaszom: NEM SAJNOS NEM TUDOM, BÁRCSAK TUDHATNÁM!

Hát ennyi, ha ez vigasztal, és segített nekem sem könnyű és szerintem rajtunk kívül még sajnos sok ilyen nő vagy pár van.

Fel a fejjel, nem szabad feladni, csak könnybelábadt szemmel nézni a kismamákat, és a családos embereket, hogy DE JÓ VOLNA, HA NEKÜNK IS LENNE EGY EGÉSZSÉGES KISGYEREK. Minden jót, szió

Nem igazán dolgozom fel, sajnos már olyan szinten vagyok, hogy minden eszközt (ovuteszt, tesztek, gyógyszerek, tüszőrepesztő stb.) ellenőrző, tesztelő, kitapintó, jegyzetelő, hőmérő, vizsgálódó módszert kipróbálok, de sorra állítom le magam, mert minden egyes mozdulat, vizsgálódás külön stresszforrás és ettől képes vagyok egész, de egész hónapban frászt kapni, hogy mi miért nem működik úgy, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Kezdem unni, hogy ennyit foglalkozom magammal. De ismerve azt, hogy a lelkiismeretem akkor nyugszik meg, akkor tudom véglegesen "feladni" a dolgot, amikor mindent, de MINDENT megtettem a sikeresség érdekében.

És hogy miért fontos igenis feladni? Morbid dolog. De pont ez ad nyugalmi állapotot, amire úgy érzem még nem vagyok készen.

Vagyis sokan írják, hogy feladták és az élet (sors) megadta, amire vágyott. Úgyhogy juss el addig a szintig, amikor már mindent megpróbáltál, tárd szét a kezed és meglátod, meglesz az eredmény.

Szívből végig kell csinálnod ezt a kudarcsorozatot és mindig lejjebb és lejjebb adni a vágyaidból. Addig hidd el, hogy az égben ez el van könyvelve!

Ha nem sikerült az eddigi fortélyok ellenére sem, akkor vedd igénybe a következő lépcsőfokot, inszem, végül lombik (ha indokolt).

Ne ijedj meg ettől.

A gyermekem 9 éve úgy fogant, hogy megszakításos "védekezés" során talán előváladékból sikerült.

Ma már 30 fölött vagyok és gyógyszereznek és mérek és vizsgálódok és tesztelek, már lassan lediplomázhatok...

és mégsem sikerül úgy ahogy azt szívből szeretném.

Megalkuvás az egész élet.

Ezt az utat senki sem kerülheti ki.

Sziasztok! Azt hiszem e sok praktikát már mind én is kipróbáltam. Másfél éve nem sikerül a baba. Igaz, volt egy vetélésem már lassan egy éve, de azóta semmi. Csak ilyen meg olyan nőgyógyászati betegség, ami miatt mindig ki kell hagyni hónapokat. Iszonyatos érzés, hogy azelőtt soha semmi bajom nem volt e téren, és most egy éve többször jártam orvosnál, mindig más bajjal, mint bárhova máshova. Lehet lelkileg nem vagyok még felkészülve a gyermekre és a testem ezt így jelzi.

Áprilisban már nem tudtam eldönteni reggelente, hogy a hőmérőztem-e már vagy csak álmodtam. Na ekkor mondtam azt, hogy nekem ebből elegem van. Hagyom a francba az egészet. De mégsem hagy nyugodni. Holnap megyek az orvosomhoz (ismét folyásos problémám van), és azt hiszem vmi gyógyszeres kezelést(a teherbe esésre is) fogok tőle kérni, no meg hormonvizsgálatot. Most már kíváncsi vagyok, hogy hol van a probléma (eddig még sem a párom sem én nem voltunk ilyesfajta vizsgálatokon). Csak nagyon félek, hogy találnak vmi olyat, ami miatt nehéz út vár ránk.

Évekkel ezelőtt olyan érzésem volt, hogy nekem nem lesz saját gyermekem, nem tudom miért, de ilyen érzésem volt. Most meg félek, hogy ez beigazolódik. Nagyon remélem holnap találunk vmi megoldást az orvossal, ami ismét reményt ébreszt bennem.

Ami meg a feldolgozást illeti. Másfél hónapja új munkahelyem van, két iskolában is vizsgaidőszakom, no meg sajnos van a családban más súlyosabb beteg, aki jelen helyzetben jóval nagyobb odafigyelést igényel mint én magam, és a problémáim. Ennek ellenére ez utolsó figyelemelterelést senkinek sem kívánom!!! Viszont az előző kettőt igen :), az iskola és a tanulás remek megoldás!

Mindenkinek kitartást kívánok!!!

Fel a fejjel. Ha most barnázol, akkor kb 10 napja volt peteérésed (még majdnem 1 hét menziig). Akkor lehet, hogy ez most beágyazódás. Nem szabad feladni.

Nekem amugy az jött be, hogy hónapokig rágörcsöltem, számolgattam, rángattam magamra a férjemet, hogy "szivem, most KELL". Aztán nagyon besűrűsödött az életünk, alig voltunk együtt, nem számoltam semmit, estére örültem ha tudtam mi is vagyok. Teljesen kikapcsoltam a babaprojektet, mondván ebben a hónapban tuti nincs már erőm ezt is számolgatni. ÉS terhes is lettem. Kb 3x voltunk együtt abban a hónapban.

Próbálj nem rástresszelni. Tudom könnyű mondani, de én sem hittem el, hogy menni fog.