Mennyire teszi próbára a kapcsolatotokat az, hogy nem sikerül a baba? Hogy viseli a partneretek, ha pl. meddőségibe kell járni?

Én se féltettem a kapcsolatomat.

Mikor a beültetés utáni 5. napon már nagyon gyanús volt a párom, rákérdeztem, hááát, a munkahelyen volt egy megértő, házas, 2 gyerekes nő, aki válni szeretett volna, de egyedül nem tudott volna megélni, ezért nyitott szemmel járkált, hol egy fickó, aki jól keres. A férjemet szemelte ki. Meghallgatta a problémáit. Én meg házsártos voltam a hormoninjekcióktól, a sikertelen próbálkozásoktól. 5 nappal a beültetés után éjszaka közepén összecsomagoltam neki. Mikor kiderült, hogy megvan a babó (épp akkor sikerült persze :-)), akkor hazaköltözött és azóta szidja magát, hogy milyen hülye volt. Azóta 3 gyerek van és boldogok vgyunk, bár azt a 2 hetet nagyon nehéz volt túlélni és megemészteni.

nekünk is meddőségibe kellene menni mert nem sikerül a baba de én nem megyek nem teszem ki a párom ilyen hercehurcának mert tudom h ő sokkal nehezebben viselné lelkileg és nem akarom h bármi is megváltozzon

hiszem és tudom h az a pici jönni fog amikor ő akar

A partnered is ember, ebből indulj ki. Szeret téged és szeretne gyereket.

Nálunk ugyan ez van, nem jön a baba és orvostól orvosig.

A legtutibb,/ szerintem /én így csináltam: a saját köreimet egyedül róttam a dokiknál /vérvétel, uh, hormon vizsg./. Elmeséltem a férjemnek, hogy ha gond volt és ennyi. Tőle csak annyit kértem, hogy nézesse meg magát, hogy bizonyságot nyerjünk vele minden oké. Hidd el, ha gond van náluk hiúsági kérdést csinálnak belőle.

Sok sikert a babaprojekthez, és kívánom, hogy jöjjön a gólya...