Olyan erős vágyat érzek 3-dik baba iránt, de lehet el kéne hessegetnem a gondolataimat?
Mi más, mint anyagi oka van.Páromnak van munkája, én még gyesen vagyok. Van hitelünk, mostmár jó magas, autónk, rendezett körülmények. Gyakorlatilag mindenünk megvan. Gyerekek 2 és 4 évesek. A nagy jár úszni, a kicsi jár zenebölcsibe. ezek fizetősek. A nagy tartós beteg, drága a gyógyszer és a doki is.
Hónapról hónapra élünk, szó szerint. Lekopogom mindent meg tudunk venni, de minden hó fizetéskor épp elfogy a pénz. Szóval ha csak egy hónapra elvesztené a férjem a munkát, nem tudom mi lenne. Nyilván a hitelt fel lehet függeszteni, de akkor is bármi történhet.
Viszont hihetetlen erős bennem az érzés a 3-dik gyerek iránti vágy után. És hamarosan el kell döntenem, mert mihelyt oviba megy a kicsi, nincs mese munka után kell néznem. Persze kapni fogom a gyest (tartós betegség miatt), de nem érezném jól magam, hogy egyedül itthon "lopom a napot". De ha munkát találok biztosan nem fogok szülni többet. Hisz ha már fizetést fogok kani, tudom nagyon jól gyors beleszokunk a több pénzbe és onnan nincs visszaút. Meg egyébként sem akarok nagy korkülönbséget. ez pont jó, ahogy vannak, édesek együtt nagyon.
Ti mit tennétek? Nyilván a mi döntésünk, de kíváncsi vagyok kívülállók, esetleg tapasztalatból írók véleményére.
Hát ha most kezditek el a próbálkozást, már 3 év lesz a középső és a kicsi között, talán úgy már könnyebb. Nekem csak 20 hónap van (nem terveztük a 3.at) és most azt mondom nagyon nehéz. Persze lehet hogy lesz jobb :) A legnagyobb nekem is 4 éves múlt 3 hónappal.
Hasonlóan vagyunk mint ti. Én mondjuk gyeden vagyok nem gyesen. Azért az sokat számít. A férjem dolgozik nagyon nagyon sokat ami anyagilag jó de így az idő 80% ban egyedül vagyok a 3 gyerekkel. Azért az nem egyszerű.
Ha úgy érzed van benned extra sok türelem és sok sok plusz energia akkor vágj bele, ha kétségeid vannak e téren akkor inkább várj még vele.Vagy nem tudom hány éves vagy (mert ugye az is döntő hiszen nem lehet végtelenségig várni biológiai korlátok miatt).
Nekünk is van hitelünk, és őszintén bele se merek gondolni mi lenne ha a férjem megbetegedne vagy ilyesmi akkor nagy gáz lenne mivel senkihez se tudnánk fordulni.
Férjed mit szól a témához?
31 vagyok. Energiám egy atombombáé :) Minden én csinálok, hisz az én férjem is rengeteget dolgozik, segítségem semmi, de megtudok mindent oldani. szóval azzal nincs gond.
22 hónap van nálunk is a gyerekek közt, jó volt , szép volt, nehéz volt. De másodjára nem mertem volna 3 év alatti különbséget :)
Engem csak ez a hónapról hónapra élés ami aggaszt.
émn is igy vagyok sirni van kedvem ha meglátok egy babát.
nekem van egy 16 hogy gyermekem és még egy tesot szeretnék szeretnénk. párom csak márciusba akr probálkozni... addig nme... bár hozzáteszem nem kizárt hogy meglepem szülinapjára egy terhességi tesztel. mert ovu elötti napon voltunk együtt s nem védekeztünk. Van energiám és ráérek a babócám melett még mindig, és emelett elvezetm a háztartást. 28 éves vagyok és 30 éves korom elött meg akarom szülni a kistesot remelem sikerü
Nekünk a második van útban, de tervben a harmadik is :)
Azért azon is gondolkodj el, hogy ha három gyermeked van, akkor járnak a nagycsaládos kedvezmények. Az étkeztetés ingyen van, a könyvek majd, ha iskolások lesznek, ugyancsak ingyen van. Gondolj bele, mennyi kiadás van szeptemberben, mikor a két gyereknek minden könyvet meg kell venni, plusz füzetek, táska, ruha, stb. Viszont, a könyvek ingyen lennének, ha hárman lennének.
Meggondolandó mindenképp!
Minden jót!
10hkm
bennem is nagy a vágy egy 3ik baba után. nekünk nincs hitelünk, de szintén hónapról hónapra de jól élünk.
az ok h 3gyerekre vannak ilyen olyan nagycsaládos kedvezmények. de ezeket a gyerkőcöket fel is kell nevelni, el kell inditani az életben, lesznek nekik is igényeik már kamasz koruktól és marha rossz érzés lehet azt mondani h "nincs, nem tudok adni, nem mehetsz" stb. én nem merek bevállalni 3ik babát. tudom h imádnánk, nem kérdés. de igy is teljes az életünk. mai világban semmi nem biztos sajnos, 2gyermek is elég. nekünk legalábbis.
Természets, hogy nem csak etetni kell a gyermekeinket. Viszont mindenki azzal jüön, hogy ha majd kamasz lesz, akkor nem biztos, hogy mindent meg tudunk adni neki. Meg hogy el kell indítani az életben.
Kérdezem én, hogy hányan vagyunk, akiket a szülök támogattak autóval, házzal? Hány embert tudnak így indítani a szülök? Sok embert ismerek, de azok többsége nem a szülöktöl kapta a házát meg a kocsiját, hanem megdolgoztak érte.
Anyukám abszolút nem tudott támogatni, mikor elkezdtem a fösulit. Koleszos voltam, a bérletet és minden mást (kaja, ruha) én vettem meg magamnak és a hugomnak, mert akkor nem telt anyukámnak. Jól tanultam, az ösztöndíjamból fizettem mindent kettönknek. És megvoltunk. Megtanultam megbecsülni a pénzt és kezelni. Megtanultam az értékét. Ha mindent megkaptam volna, nem tudnám beosztani ami van és nem tudnék fontossági sorrendet felállítani.
Én ugy gondolom, a gyermekeimnek is meg kell tanulni ugyanezeket. Nm azzal fogok neki jót tenni, ha minden külföldi nyaralásra befizetem, kifizetem a jogsiját és még sorolhatnám.
De ez az én véleményem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!