Bipoláris zavarral küzdő nő vállalhat terhességet?

Szia!

Én szedek gyógyszert terhesség mellett,(előtte is) és megnyugtattak, hogy amit szedek, annak nincsen hatása a babára.

Szoptatás alatt azonban nem tanácsos szedni, mert kiválasztódik anyatejben.

Gyógyszer nélkül még a lakásból sem megyek ki, olyan szorongásom van, szóval boltba sem, sehova.

Nekem mindenképpen szednem kell, így boldog vagyok :)

én vagyok megint! azt írják a szaklapok, hogy a depressziósoknak sokkal többet árt, ha nem szedik a gyógyszert!!!

főleg a szorongások miatt, esetleg nem mennek dokihoz, vagy az idegességtől elvetélnek, szélsőséges esetben öngyilkosság, szóval bármi!

Szóval nyugi szerintem, a pszichiáter pontosan tudja, hogy mit lehet szedni, és mit nem, feltétlenül konzultáljál vele!

Én a Velaxint szedem!

Minden jót!

[link]

[link]

[link]

[link]

Én küldtem a linkeket. Bocsánat, nem akartam ilyen bunkó lenni, hogy csak belinkelem, s nem írok mást, de míg apa fürdetett, gyorsan elküldtem, majd gondoltam, altatás után még írok neked. De bealudtam én is. Bocsánat.

Szóval a családunkban sajnos örökletes az erre való hajlam, édesanyámnál 35 éves kora körül jelentkezett a betegség, a nővéremen - szerencsére nem bipoláris, "csak" mély depresszió - szülés után, s a mai napig gyógyszerrel kell szinten tartania magát, pedig már 10 éves is elmúlt a gyermeke. Nálam is jelentkezett egy enyhe depresszió szülés után 1 évvel, de ez nem kimondottan a gyerekszüléssel volt kapcsolatos. Most pedig én is rágódom, hogy bele merjek e vágni még egy várandóságba, hiszen látom, mit él át anyukám és a testvérem is. Szóval félig-meddig tisztában vagyok ennek a betegségnek a lényegével, s épp ezért megértem, hogy aggódsz.

De akármennyire is átérzem a helyzetedet, ezt a kezelőorvosoddal kell megbeszélned. Hogy milyen fázisban vagy, hány és milyen jellegű epizódod volt már. Tudom, hogy így még nehezebb, hogy már a pocakodban van. Ahogy a szüleimet és a nővéremet látom, a legfontosabb kérdés az, hogy a férjed hogy viszonyul a betegségedhez. Elfogadja-e vagy tagadja, érti-e, hogy mi ez az egész, képes-e téged irányítani (értsd: orvoshoz menetelre rávenni, mert ugye van egy fázis, mikor tagadjuk, hogy megint elindultunk a lejtőn), észreveszi e az apró jeleket, mikor kezdesz a normál állapotból kilengeni. Nem akarlak megijeszteni, de hidd el, nagy szükséged lesz rá. Nem lesz egyszerű megfelelni egy kisbaba (és a saját) elvárásai(d)nak, rengeteg segítségre lesz szükséged, mind fizikai (hogy tudj pihenni, mert a kialvatlanság veszélyes lehet), mind lelki segítségre (pl. ha le kell mondanod a szoptatásról gyógyszerek miatt). Egyedül ezt (a terhességet, a szülést, a gyermekágyat és az életfogytiglanig tartó gyereknevelést) ilyen betegség mellett nagyon nehéz végigcsinálni. DE (!!!!) hidd el, együtt meg tudjátok teremteni a gyermeketek számára (akár vállaljátok ezt a babát, akár a későbbiekben "szánjátok rá" magatokat a családalapításra) azt a szeretetteljes, gondoskodó családi lékkört, ami az ő egészséges nevelkedéséhez szükséges. Csak legyen melletted egy TÁRS és egy orvos is folyamatosan.