Sokszor megírtátok már itt, mégis megteszem még egyszer: miért van az, hogy aki nagyon szeretne babát, annak nem jön össze, aki meg nem is gondol baba projectre, annak elég, ha ránéznek? !

Lehet, tényleg jobb, ha terelsz. Amit feltettél kérdésként, én is nagyon sokat gondolkodtam rajta. Az első házasságomnál fiatal voltam, nem is akartam még gyereket. Elváltam, tragédiák sora jött a családban, én mentem előre a korral. Anyagilag ott tartottam, hogy akár egyedül is bevállalhattam volna. Volt egy szép kapcsolatom, nagyon szerettem volna babát. Másfél évig nem jött össze. Pedig már fejen állva is csináltuk :-)

Meg voltam győződve róla: nekem biztos nem is lehet gyerekem: ott álltam 32 évesen ezzel a tudattal. A kapcsolat - több okból, de emiatt is - megromlott, szakítottunk. Éltem tovább egyedül. Gyerek? már nem is gondoltam rá. Aztán két évvel ezelőtt tavasszal fellobbant a szerelem egy olyan fickóval, akit már nagyon rég ismertem..de csak barátként. Védekezés? nem is gondoltam rá. Úgyse esek teherbe............

2007 őszén két hetet késett a mensim. Semmi egyéb tünet. Teszt? minek, csak ideges vagyok. Aztán vettem egyet, és két olyan kék csíkom lett, hogy csak nnnaa...

én sírtam, a párom nevetett.

Pici fiam meg most odaát alszik a másik szobában. Már 8 hónapos. Négy és fél kilóval született. Tündéri. Életemben még soha senkit így nem szerettem, mint ezt a kis tücsköt.

úgyhogy: ne gondolj oda. élj, dolgozz, szórakozz. Engedd el magad. Összejön.

Sok szerencsét.

Tudom mit erzel, megertelek meg akkor is ha a miert-re nem igazan tudom a valaszt. Pont ma irtam egy kerdesre valaszt arrol amit nemreg olvastam valahol. Kicsit hosszu de valahol a vegen irtam egy hormonalis dologrol, ha gondolod olvasd el:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__teherb..

Persze tudom, hogy ez nem vigasztal meg de hidd el nem vagy egydul. Mi meg csak fel eve probalkozunk. Most elhataroztuk a parommal, hogy meg mielott elmennenk kivizsgalasokra, meddosegibe megprobaljuk azt, hogy ebbe a honapba ketnaponta a kovetkezo honapba meg haromnaponta vagyunk egyutt. Teljesen mindegy, hogy pe vagy sem. Tudom szornyu az idozitett parancsszora szeretkezes de ezzel ugy erezzuk, hogy ha egeszsegesek vagyunk akkor minden tollunk tehetot megteszunk. Ha ez sem jon ossze akkor jon az orvosi segitseg. Nem egyszeru mert nem voltunk/vagyunk az a tipusu par aki minden masodik nap egyutt van hanem inkabb az a par aki hetvegen tobbszor van egyutt es hetkozben ritkan a munka miatt. :( En ugy erzem, hogy ha minden olyan tenyezot kizarok ami rajtunk mullik akkor megnyugszom es beletorodom, hogy igenis csak orvosi vagy meddosegi segitseggel fog mukodni. Ha ennek igy kell lennie akkor legyen igy semmit sem tehetunk. :( Pedig hidd el nem vagyok fiatal 30 multam, nem azert beszelek konnyem mert meg raerek evekig kiserletezni, mindent vagy semmit bevetni es eljarkalni vizsgalatokra, hanem azert mert egyszeruen vannak olyan dolgok amik nem rajtunk mulnak. Es hiaba idegeskedunk, gorcsolunk semmit sem valtoztatunk rajta. :(