Melyik meddőségi központot válasszuk férjem sperma vizsgálata miatt? Szeged vagy debrecen? Hogy zajlik a vizsgálat? Mennyi anyagi vonzata van? Minden érdekelne konkrétan! Tapasztalatok.

Én éppen az ország másik felében lakom, de a spermavizsgálatos vizsgálatról tudok írni. Mivel mi is voltunk a férjemmel. Mi magánrendelésre mentünk, de ki-ki saját maga tudja hova szeretne menni.

Maga a spermavizsgálat úgy zajlik, hogy vizsgálat előtt 5-6 napos önmegtartóztatás kell (épp azért hogy minél fürgébbek legyenek a spermiumok vizsgálatkor).

Biztos hogy időpontra kell mennetek, mert ezt csak így lehet! Szóval az orvos által mondott időpont előtt fél-max. háromnegyed órával előtte kell az ejakulátumot egy steril üvegbe ( én gyógyszertárban vettem kis gyógyszertári üvegcsét) spriccenteni!

Ezután futás a dokihoz, aki rögtön kiértékeli.

Megnézi a fürgeségüket, a számukat.

E mellett a vizsgálat mellett számítsatok rá hogy az urológus prosztatavizsgálatot is végez.

Ami ugye nem épp kellemes.

Én emiatt ügyesen el is titkoltam a párom elől ezt, mert nem akartam hogy ráparázzon.

Sok sikert!

Uppsz: ezt elfelejtettem: első vagyok!

10.000,- Ft-ot fizettünk ezért a vizsgálatért a dokinak.

Igen szerencsére minden a lehető legnagyobb rendben a párommal.

Még nincs baba, de már dolgozunk az ügyön :-)

És ti most kezditek a vizsgálatokat?

Neked is menned kell valamilyenre?

Hát rászánom magam hogy röviden leírjam velünk mi a helyzet.

2 és fél évvel ezelőtt babát vártam, egy gyönyörűséges kisfiút, az első közös babánkat. Képzelheted hogy mennyire boldogan vártuk. Már kiválasztottunk mindent a Kicsikénk szobájába, a babakocsit mindent...

Hirtelen egyik pillanatról a másikra ugrott fel a vérnyomásom 210/110-re. Azonnal kórházba kerültem, 2 napig hatalmas dózisú vérnyomáscsökkentőket kaptam, és nyugtató injekciókat, nem használt szinte semmit. 2 nap múlva hirtelen esett le 120/80-ra.

Azt hittem minden rendben van, sírva hívtam a páromat hogy már semmi baj, minden rendben lesz...

De nem így lett! Vittek uh-ra ahol kiderült azonnal műteni kell, mert a baba életveszélybe került a tartós magasvérnyomástól, a méhlepény szinte infarktust kapott és nem táplálta a kisfiúnkat. Én szinte őrjöngtem, még csak 25. hetes terhes voltam.

Lefolyattak még egy gyors infúziót hátha használ a méhlepénynek és utána azonnal vissza uh.

Hiába nézték, nem lehetett mit tenni. Vagy azonnal műtenek és esélyt adunk a pici fiúnknak az életre, vagy várunk de abból nagy baj lesz.

Azt akartuk hogy éljen, így hát megcsászároztak azonnal. Nagyon pici volt, mégis 8 napig élt. 8 napig folyamatosan vele voltunk, simogattuk, kapta a tejem. Bizakodtunk mert hinni akartuk hogy nem lehet baj. És könyörögtünk az égiekhez, mégsem történt csoda... Az utolsó napon végignéztük kétségbeesve és sírva hogy száll el az élet a kis testéből. Azt hittem akkor hogy belehalok a fájdalomba, vagy legalábbis beleőrülök. Hát... nem sok hiányzott hozzá...

Kellett másfél év mire talpra álltam lelkileg és fizikailag, és megkezdődhetett az orvosom által rendelt kivizsgálás sorozatunk. Elsősorban én voltam az "érdekes" mert tudni akarták miért nem reagált akkor a szervezetem egyetlen gyógyszerre sem, amikor elvileg egy elefántot ki kellett volna ütnie.

Genetikai vizsgálat, ilyen vizsgálat-olyan vizsgálat. Volt minden. Csak megnyugtatásképp kellett a páromnak elmennie urológushoz, hogy ezen aztán ne múljon.

Most gondosan megtervezzük a dokimmal a teherbeeséstől kezdve mindent.

Most tartunk ott hogy már nagyobb a vágyunk egy kisbaba iránt mint a félelmünk. És nagyon bízom benne hogy sikerülni fog és teljesül az álmunk! És hogy a Kisfiúnk odaföntről vigyázni fog ránk!

Ne haragudj hogy ilyen hosszú lett, de még így is próbáltam röviden összefoglalni.

Sok sikert kívánok nektek! Remélem teljesül a ti álmotok is!

NAGYON KÖSZÖNÖM!

Azt hiszem minden drukkra szükségünk lesz! :-)

Én is azt kívánom nektek hogy sikerüljön minél előbb!