Vannak olyanok, akik hosszú próbálkozás után úgy döntöttek, hogy nem görcsölnek tovább, nem gondolnak babára és nem tesztelgetnek korán és nem ovutesztelnek? Hogy álltok most hozzá?

Szia!

Hidd el az a legjobb amit tehetsz, én évekig nem tudtam nem gondolni arra, hogy belenyugodjak. Minden hónapban, amikor megjött egyre jobban őrjöngtem, már minden hülyeség az eszembe jutott. A férjem folyamatosan nyugtatott, mondjuk nekünk egy műtét is közbejött. Abban a hónapban, amikor már a hőmet sem mértem csak úgy a 10. naptól és elfogadtam azt, hogy lesz ami lesz no akkor estem teherbe! Ma már 35 hetes boldog terhes vagyok! Valamennyire tényleg el kell tudni fogadni, ez mindenkinek egyéni időben is nekem elég sokáig tartott, de megérte, mert itt ugrabugrál a pocakomban a kisfiam. És képzeld még csak hányingerem sem volt egyszer sem!

Kitartás nagyon drukkolok neked!

Szia!

Mi 10 hónapja próbálkozunk, és pont tegnap este jött az ézés, hogy tele a hócipőm az egésszel. Most péntekre nem várom, és nagyon furcsán érzem magam. Már másfél hete mást sem csinálok csak analizálom a testem, az érzéseim stb. Kezdem betegesnek érezni a dolgot. Tegnap vettem tesztet, de már egyáltalán nincs kedvem tesztelni. Kicsit depressziós hangulatom van.

Most úgy érzem, ha menszesz lesz, hát legyen!

Egy kicsit elfogyott a lelkesedésem. És ami a legszebb körülöttem mindenki babát vár, vagy most szült! Hihetetlen!

Szia!

Mi másfél évig próbálkoztunk hiába. Aztán megbeszéltük, hogy lesz ami lesz, lehet, hogy nem is lehet gyerekünk. Aztán olyan dolgok történtek az életünkben ami elvonta a fegyelmet a gyerekről (munkahelyváltás, lakásfelújítás egyebek). Onnantól hogy nem "próbálkoztunk" egy hónapra rá összejött és most egy 4 hónapos gyönyörű kisfiú boldog szülei vagyunk.

Kitartás:)