Mennyi az esély ilyen esetben a meddőségre férfiaknál? Kérlek aki tud segítsen!

1. Nálunk a férjemmel volt gond, igy lombik gyerekeink vannak. Benne fel se merült, hogy amikor a nőgyógyászt azt kérte, ne menjen el a vizsgálatokra, ez természetes, ha gyereket akar. Ha nála gond van és ezt nem tudjátok, akor az felőrli a kapcsolatot, hónapról hónapra reménykedni-csalódni. Ezt azért nem árt tudnia. Ha az ego-ja neki fontosabb, mint te, akkor az gáz.

2. Egyik ex-osztálytársamnak csak egy heregolyója volt, miután 15-16 évesen az egyiket el kellett távolitani. Az osztályból neki volt először gyereke. Szóval elvileg ez nem akadály, ez tény, de egy vizsgálat nem árt és bele se fog halni. te viszont igen a folyamatos próbálkozásba, szóval rúgd seggbe és húzzon el az orvoshoz.

Épp, hogy elkezdtünk próbálkozni, a férjem mondta, hogy elmegy egy kivizsgálásra, ha nem jönne a baba . Mindezt azért, mert tisztában van vele, hogy egy spermavizsgálat semmi ahhoz képest, amit velünk csinálnak végig. Szerencsére nem volt rá szükség, mert végülis összejött a baba. De a hozzáállása nagyon jól esett.

Szerintem csak bele kellene vágnotok egy év után már a kivizsgálásba. Az nem indok, hogy azért nem jön, mert nagyon akarjátok. Én mielőtt sikerült, már aludni sem tudtam éjjel, úgy izgultam.... Ha meg ennyit nem hajlandó megtenni, akkor nem tudom elképzelni, hogy annyira akarja a babát....:(

Mennyi idősek vagytok? Ciklusod, peteérésed rendben?

Minden hozzászólóval egyetértek, fontos, hogy ő is érezze ennek az egésznek a fontosságát!

Azért is fontos a mielőbbi vizsgálat, mert ha kiderülne valami probléma nála vagy akár nálad is, mire azt kezelik, azzal is megy az idő!

Mi 1 év sikertelen próbálkozás után kerestük fel a nőgyógyászt és mindenféle vizsgálat után - ahol kiderült, hogy nálam találtak problémát, amit tudtak ugyan "korrigálni", de ez 3 hónapig tartott.

Aztán jött a férjem vizsgálata, ahol szintén kiderült, hogy vannak gondok, ezt próbálták gyógyszeresen kezelni, erre is ráment pár hónap, mire kimondták az "ámen"-t, hogy nekünk a lombikprogram segíthet, azon belül is az ICSI-módszer.

Tehát eltelt újabb 1 év, mire belevághattuk ténylegesen.

Úgyhogy nem érdemes húzni-halasztani a vizsgálatot, persze ehhez az is kell, hogy mindkét fél komolyan gondolja, hogy akkor most tényleg megtesznek mindent, hogy baba legyen.

Számunkra nagyon nehéz volt az út, 7 évig lombikoztunk, majd végül örökbefogadtuk a kislányunkat, aki nemrég múlt 2 éves és imádjuk!

Sok sikert kívánok a továbbiakban!