Tapasztalatok antidepresszáns és nyugtató szedése mellett terhességről?

Köszönöm a jókívánságokat és a válaszokat!

Pánikbeteg voltam, de gyógyszerrel helyrejöttem, most valami egészen más dolog van, még csak egyszer voltam vele orvosnál, de az is lehet, hogy örökre vagy legalábbis sokáig kell szednem a gyógyszert. Természetesen a babámnak a legjobbakat akarom, ezért mindennek utána fogok járni, megkérdezek orvosokat.

Köszi a kineziológiát, már próbáltam, amikor pánikos voltam, sajnos nem vált be, gyógyszerrel viszont tökéletesen helyrejöttem. Nálam anyagcsere zavar lehet, nem lelki okok, erre azért is gondolok, mert amikor elég nehéz volt a kapcsolatom, semmi bajom nem volt, kiegyensúlyozott voltam, semmi rosszullét, majd mikor minden tökéletes egy jó ideje, akkor jöttek a tünetek. Szerencsére most is használ a gyógyszer, már majdnem öngyilkos lettem, annyira szenvedtem, pedig szerető párom van, igazán nem lenne okom panaszra.

Pánikrohamom most is volt, de pánikbeteg nem lettem,szerencsére elég jól tudom már kezelni az ilyen helyzeteket, nem is ez a tünet volt aggasztó.

Olvastam, hogy régen ellenezték a depressziós és egyéb betegségekben szenvedő nők gyerekvállalását, de ma már nem így gondolkoznak, elég sok féle gyógyszer van, aminek nincs kockázata, vagy legalábbis olyan kevés, hogy ezzel az erővel az utcán a benzingőz is árthat a babának. Meg olvastam azt is, hogy az idegeskedés nagyobb bajt okoz, mint a gyógyszer, most szerencsére megint nyugodt vagyok, ilyen állapotban inkább vállalok gyereket, mint halálközeli gondolatokkal.

Azért köszönöm a válaszokat.

Köszi mindkét választ! Az korábbi válaszolónak, amikor először voltam pánikbeteg, tényleg úgy voltam, ahogy írod, hogy nem tudtam irányítani a rohamokat, teljes erősségében átment rajtam. Akkor gyógyszerrel jöttem helyre, sajnos más nem használt.

Mostanában újra voltak rohamaim, de nem lettem pánikbeteg. Más tünetem is van, ami aggasztó. Szóval a pánikról, most úgy vagyok, ahogy az utolsó válaszoló írta, nekem sajnos csak gyógyszerrel ment ez az újfajta gondolkodás, hogy tűrni tudom a rohamot, és senki észre se venné rajtam, hogy rohamom van. Tehát a pánikbetegségből kigyógyultam, most csak kisebb visszaesés volt.

Tehát mindkettőtöknek igaza van, kezelés, terápia vagy gyógyszer nélkül, uralhatatlan rohamokkal nem lehet gyereket vállalni, de ha már eljutottunk arra a szintre, hogy kontrollálni tudjuk a dolgot, akkor már nem olyan veszélyes a dolog, nincs halálfélelem sem, tudom, hogy pár perc és az egésznek vége. Ezért nem tudom, hogy tud valaki teljes mértékben visszaesni, mert így vagy úgy egyszer már kigyógyult belőle, akkor másodjára már nem ijed meg annyira, mert tudja, hogy ki lehet gyógyulni és, hogy nem fog belehalni a rohamba.

Azt jó hallani, hogy maga a pánikroham nem árt a babának. Én sajnos olyan állapotban voltam, hogy van egy másik tünetem is, derealizáció, egész napos, folyamatos érzés, borzasztóan szorongok egész nap, ez jött inkább elő második alkalommal, öngyilkossági és fura, ijesztő gondolatok, hát ilyen állapotban biztos nem tennék jót a babának. De magát a pánikrohamot már úgy érzem tudom kezelni.

Szerencsés, hogy neked ment gyógyszer nélkül, és, hogy a baba jó hatással volt rád :)

kedves utolsó előtti, köszönöm, neked is sok boldogságot kívánok,ha úgy érzed, hogy belevágsz a terhességbe.:)

Ha "csak" tömegben és zárt helyen jönnek elő nálad a problémák, akkor szerintem nyugodtan vállalhatsz babát, annyi időre el tudod kerülni ezeket a helyzetek, és egy-egy kisebb rosszullét csaknem árthat, sokkal veszélyesebb az idegeskedés és a szorongás. Ha nem idegeskedsz, akkor nem lehet nagy baj.