17 éves vagyok és babát várok! A szüleim tamogatnak meg én is szeretném a picit! Már több mint 2 éve vagyok együtt a barátommal de ő fél, hogy nem tudja magát kiélni szorakozni stb. Szerinetek mellettem marad?

Szia! Én 18 éves szülinapom előtt jöttem össze az akkor szintén 18 éves párommal. Már lassan két éve vagyunk együtt, de mindketten tudjuk, h a másik az igaz, családot, házasságot, babát tervezünk, pedig nekem is hajtogatjék a barátnőim,neki is a barátai, hogy még éljük ki magunkat. De a kiélés nem feltétlen kell, hogy a féktelen ivászatot,drogot és orgiapartikat jelentsen. Mi folyamatosan éljük kifele magunkat egymás mellett is. Izgalmas, közös programokat szervezünk és néha elmegyünk táncolni, szórakozni is. Mond el a párodnak, hogy melletted és ababa mellett is simán ki tudja élni magát, ha igazán szeret. MIért ne mehetne el a haverjaival sörözni egyet? Miért ne mehetnétek el együtt kirándulni,beülni valahova,vagy táncolni? Egy szabály van: a kiélés nem a csajozást/pasizást kell jelentse! Anélkül is érezheti jól magát valaki, főleg akkor ha szereti a párját! nekem meg sem fordulna a fejemben flörtölni egy másik pasival, még akkor sem ha a párom nincs ott velem mondjuk egy buliban... társasági ember vagyok,szeretek bezélgetni,ismerkedni,szórakozni,de mindezt úgy teszem, hogy szerelmes vagyok a páromba, ahová tehetem, magammal viszem, és ha mégsem, meg sem fordul a fejemben bárkivel is helyettesíteni őt! Így is lehet szórakozni :) Ezt értesd meg az apukával!

Alisson

Benne van a pakliban, h nem marad veled az apuka. Sajnos. De ez tényleg a korai-szindróma, - ellene pedig nem tehetsz semmit. Add önmagad, légy magabiztos anyuka, szeresd a párodat, semmiképp ne hanyagold, és az élet majd idővel meghozza a döntést.

Sok erőt neked!

Szia!

Én 16 évesen jöttem össze a jelenlegi párommal,aki 17 éves volt akkor.Ma már 27 éves vagyok ő 28 éves.10 éve együtt vagyunk és nincs baba,miért?Mert arra vártam,hogy ő is akarja.Na erre várhatok,most már látom és vége a reménykedésemnek.Mindig közbe jön valami és nem mer belevágni.20 éves korom óta szeretnék babát és nem lehetett miatta.Miért nem hagytam el?Mert szerettem és most is szeretem.A napokban ráadásul endometrozist állapítottak meg nálam.Szóval csak azért írtam le a sztorimat röviden,hogy megértsd,100%ig igazad van és nagyon szerencsés vagy,hogy ez megadatott neked.Szívből kívánom,hogy szeretben,boldogságban és egészságben jöjjön világra a kis csöpség.És külön elismerésem a szüleidnek,hogy támogatnak!Sok boldogságot és erőt!