Milyen lehet egy 21 éves élete akinek már két közel óvodás korú gyermeke van?
A tlc műsorában láttam olyat aki 15,18 évesen szült, szép volt, de elég beteges a sztori (titkolózàsok, nem tudta hogy terhes vagyok, nem egy párja volt, a gyerekek se egy embertől vannak)
Na mindegy is.
Ti ebben az életkorban eltudnátok képzelni hogy ez így működik?
Hogy kimaradt a továbbtanulás, az önfelfedezés és minden amit általában ebben a korban kell megélni ? (Gimi-egyetem stb)
Fontos, hogy a gyerekek nem “tervezettek “ voltak sajnos, tehát nincs házasság, boldogság ilyesmik
Milyen lehet valójában az élete?
Van egy ismerősöm is aki hasonlóan él
Nagyon függ attól, hogy hogy áll hozzá a helyzethez, mennyire tud éretten viselkedni, milyen segítsége van.
Youtube-on szoktam nézni ennek a lánynak a csatornáját, ő 14 évesen lett terhes és nagyon szimpatikus anyukának tűnik. Ha gondolod, nézz rá, ő egy pozitív példa.
De biztos vagyok benne, hogy ez a ritkább eset. Ilyen fiatalon gyereket vállalni nagyon nehéz és rengeteg áldozattal jár, ami a lányok egész életét megváltoztatja.
Unokahugom most 24 éves
Van egy 8 éves lánya
Egy 6 éves fia
És egy 4 éves lánya
Egyik gyerek sem volt tervezett
Egy tőle idősebb pasitól esett teherbe, de ott élt nála, együtt voltak 7 évig
10 osztálya van
Nem tanult tovább
Otthon volt a gyerekekkel
De ugyanúgy "élt"
Jártak bulizni, nyaralni
A pasi fizetéséből bőven megéltek
2 éve szét mentek, unokahugom új párt talált magának, össze költöztek egy albérletben a 3 gyerekkel.
Tavaly lerakta unokahugom a műkörmös tanfolyamot, abban dolgozik otthon, mellette napkozben amíg a gyerkek suliban, oviban vannak egy kajáldában pultos
Őt abszolút nem viselte meg a korai Anyaság, nem érezte soha hátrányát
Ugyanúgy járt bulizni , most hogy nagyobbak meg már jobban elmegy. Bulik, szoli, vásárlás. Nyáron gyerekekkel nyaralás stb
18 éves korától pultos volt 20 éves koráig egy sörözőben, akkor mindig valaki vigyázott a gyerekekre
Én 17 éves épp elmúltam, mikor a kislányom megérkezett.
Kb 15 éves koromig nagyon jó tanuló, visszafogott, szolid kislány voltam.
Hatalmas tervekkel, szerető, támogató családdal, mondhatni minden esélyem meg volt egy tökéletes élethez.
Soha nem volt velem semmi zűr. Állatorvos akartam lenni, persze a világ legjobbja :)
Akkoriban kezdődtek a problémák.
Összejöttem az egyik osztálytársammal, aki teljesen elbűvölt, levett a lábamról, udvarolt, nagyon-nagyon kedves volt. Első nagy szerelem stb.
Hiába voltam okos kislány, valahogy annyira befolyásolt, hogy ittam minden szavát.
Amikor vele voltam néha cigiztem, ittunk, kimaradtunk a suliból. Gondoltam belefér, hiszen a szüleim és a tanáraim kedvence vagyok.
A haverjai belémbeszélték, hogy egyszer vagyok fiatal, meg, hogy mindent ki kell próbálni.
Hamar romlottak a jegyeim, egyre rosszabb lett a kapcsolatom a szüleimmel, apukám keménykezű férfiként "majd én móresre tanítom" fel is pofozott, anyu csak sírt abban az időben. Persze semmi nem hatott, én csak mentem a srác után.
Egy gyönyörű, egészséges, okos kislányból, egy lecsúszott, 30-asnak látszó, alkoholfüggővé váltam. És függtem a fiútól is természetesen, ő volt az első minden tekintetben, neki akartam kedvezni.
Tudtam mindent a védekezésről, de ha ő nem akart, akkor hagytam.
Anyukám pedig még fogamzásgátlót is feliratott volna, óvszert vett volna, bármit, de én letojtam az egészet.
Csak a nagy ő-nek legyen minden jó.
Bevezetett a szexuális életbe, többször belémélvezett a következő hónapokban. 17 éves volt. Eleinte érdekelte nekem is jólesik-e, aztán szépen lesz@rta, neki jó volt, ennyi. Elégedetten nyúlt el az ágyon, mintha csak egy bábu lennék, érzelmek nélkül. Egyszer egy haverjával is szépen ketten megcsináltak, majdnem ott maradtam, olyan durva volt a másik srác.
De nekem akkor is ő kellett. Ez kellett.
Ha kielégült, akkor boldog voltam. Ha azt mondta szeret, boldog voltam. Ha neki bármelyik pornó stílus tetszett, akkor én azonnal ugrottam.
Mondanom sem kell, milyen gyorsan estem teherbe.
Ő felszívódott, én visszakuncsorogtam magam a szüleimhez. Elmeséltem nekik mindent. Feljelentés, hercehurca, abortusz, minden szóba került.
Végül nem vetettem el, megszültem.
Szégyen voltam a családomra, az iskolámra, mindenre nézve.
Az érettségit eltoltam egy évvel, mivel meg is buktam 12.-be.
A kicsit elláttuk anyukámmal ahogy tudtuk. Apát elfelejthettem.
Anyum békült meg hamarabb, mondta, hogy le kell érettségizzek és vagy tanulnom kell még valamit, vagy dolgoznom mint betanitott munkás.
Össze kell szedjem magam, mert szét vagyok csúszva teljesen.
Amikor a csepp 1 éves lett, leraktam az érettségit, nem is rossz pontszámmal, de a pénz nagyon kellett.
Külföldön vállaltam munkát, a lányomat is vittem, oda járt oviba végig.
Mostmár itthon élünk, megismertem a férjemet, akivel 13 éve alkotunk egy párt.
A kislány már nagylány ;)
Szóval happy end lett, de rengeteg szenvedés és megaláztatás volt. Minden kapcsolatom ment a kukába...
A nulláról építeni várat.
Az a srác pedig a mai napig éli világát. Hallani sem akar rólunk, fizetett ugyan valamennyot, de inkább hagyom is...
Anyukámnak köszönhetek mindent és a férjemnek.
Új barátaim vannak, elköltöztem a városunkból.
Mindent újra felépítettem.
Jövőre pedig az egyetemre készülök, igen, túl a 40-en.
🤜🤛
Utolsó, nagyon gratulálok! Persze érett fejjel, már sokkal jobban látja az ember a dolgokat, a mostani eszeddel már biztosan másképp csinálnál mindent! Azt hiszem, a te lányod igazán tabu mentes felvilágosítást kapott, és mindenben érdemlegesen próbáltál mellette állni.
Még egyszer nagy gratula a talpra állásodhoz! Erős nő vagy 😊
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!