Nagy kérés, hogy várjunk még 2 évet a gyerekkel? Miért nem ért meg?

Azt beszéltük a párommal korábban, hogy ennek az évnek az elején megpróbáljuk a gyerekvállalást.

Másrészt történt valami a munkám során. Tanító vagyok. Ősszel egy új osztályba raktak, 2. osztályba. Az osztályban van egy tanuló, akit mindenki utál: az összes tanuló, az összes tanár de szó szerint! Aztán megismertem egy teljesen más oldalát. Nem a bukásra álló, hisztis, mindenféle tanulási és magatartás zavarral küzdő kislányt. Járt az online tanulás alatt felügyeletbe, ahol kevesen voltunk és még jobban elmélyült a kapcsolatunk. Hajlandó volt velem külön gyakorolni.

Tudni kell rólam, hogy alapvetően nem az iskolában élem az érzelmi életem. De most 2 hete egészségügyi okok miatt nem tudtam menni iskolába. Telefonon beszéltem ott tanítókkal és azt mondták, hogy a kislány megint kifordult magából, nem bírnak vele.

Aztán pénteken voltam, és sírva szaladt hozzám és kérdezte, hogy mikortól jövök megint. A naplóját is megmutatta, amiben leírta, hogy úgy érzi mindenki bántja.

Jó suliban tanítok, ritka az ilyen gyerek akivel otthon ennyire nem törődnek. Ha a tanítójával nem tanul (eddigiekkel nem tudott), akkor szerintem sok jó nem várható, mert otthon semmit nem törődnek vele.

Most érzem először szakmailag és érzelmileg is először a nyomást emnyire. De inkább érzelmileg. Tudom, hogy lesz felsős, amikor elkerül tőlem. De az még 2 év, addig rengeteget fejlődhet, ha én is jól csinálom, már ez az 1 év is látványos.

És akkor itt a baj. A párom nem ért meg. Megbíztam benne és elmondtam neki, hogy ez van és védekezzünk újra, mert én most ebben a pillanatban nem akarok eljönni. Fiatalok vagyunk, ráérünk még. Miért nem lehet 2 évet várni? Ha egyszer így érzek, akkor tényleg jó lenne most egy gyerek? Mit tehetnék? Kb az utóbbi 2 hónapban remegve vártam a menstruációm, mert nem akartam, hogy teherhes legyek. De ezt még magamnak sdm akartam beismerni ezelőtt.