Mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a várva-várt + teszt láttán az öröm mellett bepánikol?

Én azért pánikolok be, mert félek, hogy elveszítem, elvetélek, beteg lesz, kinyílik a méhszájam, fertőzést kapok, hasonlók miatt.

Imádom a gyermekemet, de őszintén terhesnek utálok lenni, félek a bajoktól, a meglepetéseket sem szerettem sohasem. Ha kibújik, az maga a csoda! A Kinder tojást is utálom:)

Hahaha kidertojas....

En az elso babamat elvesztettem sajnos. A masodikat varom kozel vagyunk a finish-hez 30 hetben vagyunk.

Nehezen ment masodjara teherbe esni es nem akartam tudomasul venni a minden napos agressziv roka ellenere, aztan teszt ellenere - merthogy azt sem akartam am csinalni!- hogy igen, megtortent a csoda.

En ugy vedekeztem, hogy nem gondolkodtam. Mentem dolgozni es elfoglaltam magam. Persze, hogy feltem attol, hogy jaj velunk marad-e de igazabol tudtam, hogy minden rendben lesz.

2 hete kaptam egy nagyon eros panik rohamot. Szornyu volt! Nem a baba miatt, hanem csak koltozunk, felujitunk, csomo penz es ha en nem tudok dolgozni nem is fogok semmit kapni - ahol mi elunk nincsen gyes meg hasonlok (kedves siro magyar anyukak). Kozel vagyok a vegehez, esmar nagyon szeretnek tul lenni rajta. Szoval korhazban kotottem ki...

Igazabol ennek sincs ertelme. Igaz? Hiszen tudjuk es akarjuk akkor meg mi van velunk? Mitol felunk?

Megmagyarazhatatlan.

Ó, de még mennyire nem vagy egyedül....

Tavaly méhen kívülim volt, fél év pihenés után, második próbálkozásra összejött a baba. Mivel korán mentem orvoshoz, a doki óvatos volt, rengeteg uh-t, vérvételt írt elő. Szerencsére jó helyen van a baba. De én azóta is tiszta ideg vagyok, folyton arra gondolok, hogy kipukkan a lufi... Próbálok pihenni, pozitív lenni, de nagyon sokszor nem sikerül, és a "mi lesz ha, elvetélek/beteg/elhal stb."

Nekem egyelőre nem boldog állapot a babavárás, számolok vissza, még 31 hét.