Ismerős a sztereotípia, miszerint azoknak van _csak egy_ gyereke, akiknek megromlott a házasságuk?

Az az igazság, hogy félek. Tudom, hogy nem szabadna, hogy érdekeljen, de félek attól, hogy mindenki azt fogja hinni, hogy vagy szar apa a férjem, vagy már nem szeretjük egymást, azért, mert nekem elég az egy gyerek. Tudjátok, mert amúgy ha minden rendben, akkor miért nem szülök négyet?!!

Anyós még nem tudja, de az olyan szarkavaró... Még amikor nem voltam terhes se, egyszer átjõtt vacsi-időben, én meg pont meg akartam nézni egy videót, így aznap külön vacsoráztam a férjemtől, fülessel a fejemen. Másnap ír sógornőm, hogy azt mondta anyós neki, hogy szarban vagyok a férjemmel...

Na most ilyen szarkavarást komolyan! Tudom, tudom, anya vagyok, szarjam le, miért érdekel, hogy ki mit mond meg gondol, de az az igazság, hogy én is azt látom a környezetemben, hogy csak azoknak van egy gyereke, akik válófélben vannak... Na most nálunk tök nem ez van. Én úgy érzem, hogy egy gyerekre elég mindkettőnk türelme, energiája, és neki tudunk mindent megadni... És nagyon jó a kapcsolatunk, semmit nem változott. Férjem akarna több gyereket, de biztosított, hogy nem fog elhagyni, ha mégis egy marad... 🤦‍♀️ Mert ő a mi szemünk fénye, és nagyon szeretjük.

Igazából a kérdés akkor, hogy ti is találkoztatok ezzel az előítélettel?