Miért kezdi sok anya a hozzátáplálást már születéstől fogva?

Én csak azt tudom elmondani, hogy nálam miért alakult úgy, hogy kell pótlást adnom.

Nagyon vártam a picit, egyáltalán nem féltem a szüléstől, nagyon pozitívan álltam hozzá és a végén fellépett egy csomó komplikáció, így sürgősségi császár lett a vége. Mikor megtudtam, hogy császár lesz, sírva fakadtam, mert természetesen akartam megszülni a babámat, hogy a saját ritmusában születhessen meg és ezeregy más ok miatt pl anyatej, de belátta, hogy elkerülhetetlen. Császár után mikor még fordulni is alig bírtam, kértem a picit és pakoltam rögtön mellre. Nagy szerencsém volt, mert szeret szopizni és rögtön sikerült is jól rácsatlakoznia(előtte tudatosan készültem rá, szoptatási tanácsadónál voltam, olvastam), de tejem nem volt. Állandóan cicin lógott, cumizott. Még a szobatársam és a csecsemősök is azt mondták, hogy állandóan cicin lóg és ritkán látják, hogy valaki ennyi mindent megtesz a szoptatásért, mint én. 1 hétre a szülésre kezdett megjönni a tejem, általában császárnál ez így szokott alakulni, ezért sem akartam a császárt. Addigra a gyerekem már 50-90 ml evett és már a kórházban elkezdték adni neki a csecsemősök, mert üvöltött az éhségtől. Féltek, hogy leesik a cukra, aluszékony lesz, még inkább nem fog enni, belázasodik, legyengül. Szóval kapta, én is így láttam jónak, 1 hétig nem éhezhet. Majd amikor megjött a tejem először csak 10! ml volt szinte kettőben egy-egy szopi alkalmával, utána 20, 30 és végül sikerült egy alkalommal 100ml-t szoptatni. Utána üvöltés a cicin, nem értettem mi van. Semmi nem volt benne!!! A gyerek nem akarta be sem venni. Elmentünk vettünk mellszívót, 2 óránként fejtem, hajnalban beállítottam a telefont, fejtem, közben cicire is raktam, hulla fáradt voltam. Újra lett benne 10-20-30, majd 40-50 és végül elértem, hogy napi szinten van 400-500 ml tejem, de ettől feljebb az istennek sem megy. Persze már a babám szopizik és nem fejem és úgy adom neki. Amikor éhes rakom mellre, de késő délutántól már kevés neki és olyankor jön a pótlás. Fejtem is és fejem is azóta, alkoholmentes sör, tejszaporító tea, homeopátiás bogyók, szoptatási tanácsadó, de semmi nem használ!!! Ennyi nálam a plafon és kész. Eleinte sírtam, nehezen fogadtam el, de már beletörődtem. Amit tudok és ameddig adom neki, de ne ítéljen el senki, mert tápszert kap a gyerekem, mert nem tudja, hogy mi van mögötte. Kaptam már olyan pillantást az orvosunktól vagy az asszisztensétől, amikor írták fel a tápszert, hogy nagyon rosszul esett. Vagy a gyógyszertárban, amikor vettem. Rosszul esik, amikor a tápszeres anyákat így beskatulyázzák és rossz szemmel néznek rájuk, mintha nem akarnának szoptatni. Biztos van olyan is, de remélem nagyon kevés. De az anyák többsége nem jó kedvéből ad tápszert és nem tudod, hogy mi van a sztorija mögött. Sokszor amikor kérdezik, hogy van elég tej, csak bólintok, hogy van, mert ha mondanám, hogy tápszert is kap, akkor sokan úgy néznek, mint a véres rongyra vagy lesajnálva. Eleinte mondtam, mára már nem, mert nem kérek ebből és nincs is közük hozzá. Ha igaz lenne a kereslet-kínálat dolog, nekem már liter számra kellene lenni-e a tejemnek!!! Úgyhogy ne ítéljetek túl hamar!!! :(