Próbáltátok már esetleg a bábakoktélt?

Szia!

Gratulálok!

Én vagyok az a kismama, aki a nyákdugós kérdésednél is jelentkezett, illetve itt az utolsó előtti hozzászólásod után írtam.

Nálunk is bejött a bábakoktél!!! Legalábbis szerintem annak köszönhetem, hogy nem kellett indítani a szülést és nem kellett kórházban töltenem az utolsó hetet...

Én kétszer használtam, elsőre nem történt semmi egy nagyon gyenge hasmenésen kívül, majd pár nappal később ismét bevállaltam. Délután kettő körül ittam meg, ismét volt egy kis bélmozgás, de semmi extra. Később szeretkeztünk is a párommal, cicit is masszíroztam, majd sétáltunk egy nagyot, sőt, még egy pub-ba is beültünk az utolsó pocakos estémen, mert hónapok óta nem voltam sehol. Ittam egy alkoholmentes sört is, jól éreztük magunkat. Hazamentünk fél tíz körül, lefeküdtünk, majd éjfél előtt arra ébredtem, hogy keményedek, felálltam és elfolyt a magzatvíz. A fájások nem indultak be egyből, így a kórházban azt mondták, hogy hosszú vajúdás lesz, de három körül egyből három percesek jöttek, a teljesen zárt méhszájam három óra alatt kitágult és hat után megszületett a fiam 3660 grammal, fájdalomcsillapítás nélkül (nem volt rá idő), gátvédelemmel, nem repedtem, nem varrtak.

A villámvajúdás szerintem a málnalevél teának és a homeós bogyóknak köszönhető.

Neked egyébként hogy indult be? Burok repedt először, vagy fájások voltak?

Összeszoktatok már?

Vigyázzatok magatokra!

Mi még nem hetesek vagyunk, hanem naposak... :-)

Múlt pénteken szültem, tehát ez az ötödik napunk. Azért reagáltam olyan hamar, azt hiszem, hogy már szombaton itt, mert külföldön élek és itt nagyon hamar hazaengednek a kórházból. Konkrétan reggel már az első éjszakát itthon töltöttük. Többek között épp ezért nagyon nehezek voltak az első napok, még én sem voltam teljesen fitt, azt sem tudtam pontosan, hogy mit kell csinálnom, a tejci sem érkezett meg, de ki sem tudtam magam szülés után pihenni jó sokáig. Tegnap illetve ma realizálódnak a dolgok, ami annyit tesz, hogy már nem szalad a ház, a férjemmel együtt bírjuk a feladatokat, nem remegek meg a félelemtől, ha felsír a fiam, mert már kb tudom, hogy mit kell tennem és nem félek annyira. És a tej is több napról-napra.

Épp ezek miatt én jól bírom a bezártságot, sőt, egyetlen porcikám sem kívánkozik ki, mert ha van végre szabad öt percem, akkor alig várom, hogy elnyúljak az ágyon. :-)