Van itt valaki aki nagyon félt a hüvelyi szüléstől és emiatt megbeszélte az orvosával hogy császár legyen?

Nekem, ha félelmek indítványoznák a császárt, akkor szorongás kezeléssel foglalkoznék a császár helyett. Ha orvos nem tartja szükségesnek.

Minden oldalon előfordulhat nehézség, negatívum.

Én mindkettőt hüvelyi úton szültem és átéltem a félelmeket, fájdalmakat és az összes velejáró dolgot. Semmi bajunk nem lett. Elvetéltem pedig egy gyermekkel. Egy évet gyászoltam és feldolgoztam. Majd megfogant a kicsi és eltemettem apámat. Majd mikor a kicsi 2.5 lett és azt hittem minden egyenesbe jött, eltemettem édesanyámat is... Az élet ez kedves, mindannyiunkkal megtörténnek a dolgok. Szerintem mindig találsz pro kontrát, magadba érkezz meg szerintem és az alapján hozz döntést. Te és a baba érdekében. Ha nincs ellene semmi akkor hagyd a természetetet dolgozni.

Jelen. Bár magánkórházban szültem, úgyhogy nem kellett semmi külön kamuindok, meg több pénz az orvosnak, stb.

Én már a terhesség elején is féltem, hogy úristen mi lesz velünk majd, hogy viselem el azt a szintű fájdalmat, mi lesz ha a baba elakad, hirtelen esik a szívhangja, és hasonlók. Aztán ahogy telt az idő, egyre biztosabb lettem abban, hogy számunkra a császármetszés a jó választás, és igazam is lett. Csodás élményként emlékszem rá vissza, és ahogy olvasom itt a sok szakadást, ordítozást, elviselhetetlen fájdalmat, baromira hálás vagyok azért, hogy volt lehetőségünk választani. Az első felkelés volt húzósabb, de óráról órára könnyebb lett, haza már úgy mentünk a kórházból, hogy semmi bajom nem volt. A babánk is tökéletesen volt utána rögtön, nem volt eldeformálódott, kékes-lilás feje, nem fojtogatta a köldökzsinór sem, és nem kellett kicibálni belőlem erővel...

Szóval összességében nekünk nagyon pozitív élmény volt az egész kórházi lét, és ha lesz még babánk, biztosan ugyanígy döntünk majd!!:)

Még egy szavazat a császár mellett.

Nekem a szemhéjamat szakította le a szülészorvos mikor természetesen segített világra.